Hírek

Új nap van-e?

ovi-kukkol1Reggelre kelve félősen lestem ki az utcára, függöny mögül orbáni módon, hogy elözönlötték-e a várost már a migránsi hordák, ahogyan azt heteken át hallottuk miniszterügynök elvtárstól és bájos csapatától. Hogyha az ellenség nyer akárhogy is valahol – visítozták -, ránk zuhan a bazi nagy Afrika, ellepi szeretett és sokat szenvedett hazánkat meg pláne nemzetünket, armageddon lesz minimum, vagy legalábbis földrengés, árvíz, sáskajárás vagy ilyenek.

Mondok Kázmér, pislatva a csipás szemeimmel a kerek világot a függöny mögül, mondok tehát, na, megtudod anyád szegény, kicsi fia és mahomet vénember egyben, hogy eljött e világnak a vége, hogy itt van-e már. De sehol se volt. Miniszterügynök elvtárs nem szavatartó ember tehát, se a bájos csapata, mert az utcában nem toszták a migránsi hordák a szüzeket keresztény kultúrát ropogtatva közben és a munkánkkal a hónuk alatt, hanem Shakespeare-i köd volt, meg a csönd.
 
Ismerjük a ködbéli csöndet. A lámpák glóriával a fejük körül remegnek, kutyavonyítás hallik és közeli lépések, koppanások, tompa puffanások, vonatfütty, káromkodás vagy okádás zubogása. Minden közel van s egyszersmind távol, miközben miniszterügynök elvtárs izzadtan a másik vastag oldalára fordul, a szövőnő cukros ételekről álmodik, a kurvák már pihenni térnek, és felzúg az első kukásautó a kanyarban. Ilyen volt az utca, migránsi hordák viszont sehol.
 
Pedig minálunk is az ellenség győzött, felszabadítva a föld e kis szegletét, hídfőállást szerzett a vérzivatarban, és más tájakon is akadt ilyen furcsaság. A népek csűrdöngöltek vagy zokogtak gusztus szerint, ami feltehetőleg máma is folytatódik, ha fölkel a nap és fölszívja a ködöt. Itt áll majd nekünk a vadonatúj világunk, és csalás nélkül könnyedén kell szétnézni benne, hogy milyen is. Kínál-é másfajtaságokat, villant-e szebb jövőt, vagy ez káprázat csupán.

 
Árnykép a barlang falán. Miniszterügynök elvtárs éjfeli szózatában önmagát és bájos csapatát a legerősebbnek titulálta, nem sírdogált a városok nagyjának elestén, hanem köszönetet mondott a Mariska néniknek a falvakban és a tanyákon, meg a városok peremén. Nekik játszott voltaképp, nekik szólt a sziréni hang még délután is, ahogy bájos csapata közzé tett egy képet, amelyen marcona katonák járőröznek a drót előtt, hogy megvédik a Mariska nénit a migránsi hordáktól.
 
Persze és természetesen, ha miniszterügynök elvtárs, valamint bájos csapata győz, és szaggatja cafatokra a célszalagot. Viszi mind az összes közbeszerzést tovább, kurvákat, jachtokat meg a mulatós tuctuccot toszás közben, és folytatódik a keresztény szabadság kiteljesedése. Mind az összes vidéken győzött is, néhány város van, aprócska szigetek az általános tébolyban, pár öntudatos polgár a lebutított országban, akik ott állnak most magukban, idegenül a hazájukban.
 
Mert ne ringassuk már magunkat vaníliás ábrándokba, az országgyűlési szarakodáson majd három év múlva nem lesznek szigetek, más lesz a szisztéma, a mostani részsikert lehetetlen lesz teljes diadalra fordítani, ahogyan néhány ábrándos lélek azt képzeli. A krumpli, a félelem, az ostobaság és a plébánosok nagyobb hatalmak mindennél, az elvakult hit meg pláne. Tegnap a szomszéd Józsi előadta, hogy Orbán Viktor a legnagyobb király úgyis.
 
Volt Olaszba meg Franciába – így a Józsi -, azokat is meghódította, malacszemeivel ez a Józsi egy Napóleont látott, dőlt belőle a cefreszag, és Gyurcsány kurva feleségét szidta, hogy ordítva kellett elküldenem a picsába. De ez őt különösebben nem rengette meg. Ha ilyenek vannak a győzelmek közepén, akkor másutt mi lehet, ez nem tudható, ámde erősen sejthető, és semmi jót nem ígér a jövőre nézvést. Ilyeneket mutattak a ködök, és még egy józanító felismerést.
 
Tóta W. tegnap a diadalok közepén sallernek nevezte, amit a bájos csapat kapott, és abbéli reményét fejezte ki, hogy ennyi várost nem lehet szopatni. Szép idea, valószínűleg nem is teszi miniszterügynök elvtárs, hanem inkább köröttük még jobban építgeti a sötétség birodalmát. Eddigi egybites üzenetei tovább csupaszodnak, hogy a drága vidék segítségével három év múlva megtarthassa a nyüves koronáját. És meg is fogja. Így köszöntsük hát az új napot, ha az egyáltalán.
 
 

hvg.hu
Tóta W.: Nem tart ez örökké / 2019.10.14.
Látjátok, feleim, mégsem ti vagytok a nemzet. Szerencsére. Akkor ugyanis nagyon kevés magyar maradna. Budapest és a városok jelentős része a kormány ellen szavazott. Azért nélkülük eléggé paraszt egy ország lenne ez, nem? - Tarlós István veszített. Nem rajta múlt; nem volt sok mozgástere, hogy eltávolítsa magától az országos politika szólamait és jelenségeit, amelyekről tudta, hogy Budapesten már többet ártanak, mint használnak. Története katartikusan igazságtalan, mint Jób könyve. Ő, aki talán még jachtot se látott életében, nemhogy kokaint meg kurvákat, elvesztette a várost, amelyet szeretett, és amelyért tehetsége és korlátai szerint tenni akart. A kurvapecér, aki végképp lefaragta a Fideszről a megmaradt polgárságot – ő nyert. Már amennyiben nyerhet egyáltalán az, aki a boltba nem mer lemenni, mert annyira szégyellnie kell a pofáját.

nepszava.us
Orbán hatalmas veresége az önkormányzati választás / 2019.10.14.
Karácsony Gergely nyerte Budapesten a főpolgármester választást, Orbán bábja megbukott. Ezen kívül Budapesten 23 fideszes kerületből összesen 4 maradt Orbán kezében. A főváros mellett Orbán az ország nagy részét veszítette el, tíz megyei jogú várost is az ellenzék szerzett meg. Megszűnt a narancssárga uralom, szétrobbant a centrális erőtér. A Fidesz-konrgresszus lesajnáló nagyképűsködése is megbosszulta magát, és Borkai Zsolt is eredményesen rántotta le a leplet az Orbán által kitermelt immorális, korrupt, züllött dzsentrirétegről, a NER-lovagokról. - ...egy olyan országban, ahol már elviselhetetlenül fojtogató volt a légkör, ahol a basáskodás mérgezte a mindennapokat, ahol a központilag szervezett korrupciós bűncselekmények az egekbe hágtak, ahol a kiskirályok megalázó módon uralkodtak és tapostak a népen, ezt a mostani győzelmet mindenki megkönnyebbülésként élheti át. Helyi szinten emberarcú vezetőkkel találkozhat Orbán embertelen és cinikus pribékjeivel szemben. Nem lennénk igazságosak, ha ezt az örömöt el akarnánk venni az emberektől. A börtönt kifestették, jött be egy kis friss levegő az ablakon. Néhány helyen pedig leváltották a börtönőröket.