A két ellenségeskedő tábor napi harcot vív egymással a saját túléléséért. Milyen abszurd egy helyzet. Az egyik tábor élteti a diktatúrát, szembeköpi az emberi értékeket nap mint nap. Közben a kereszténység álruháját húzza magára, ezzel akarja felmenteni magát bűnei, gyávasága és nem cselekvése alól.

 

Aztán ott a másik tábor, amely jövőt akar, kiáll az emberi értékek és a jogok mellett, neki fontosak a történelme során ki- és megharcolt apró szabadságmorzsák. Neki nem fontos a hit mögé bújás. Inkább modern gondolkodás jellemzi, ellentétben a másikkal, amely a múltba révedezik csak, hisz gyáva a jövőhöz.

 

Az egyik tábor egyszínű, míg a másik sokszínű. Ám ezek a különböző színek nehezen állnak össze szivárvánnyá.

 

A közös talán mindegyik csoportban a félelem. Ezért mindkét fél kifogásokat keres a nemcselekvéseire.

 

Mielőtt siránkoznál jelenlegi sorsodon, amit kizárólag magadnak köszönhetsz, állj meg egy percre. Lépj egy lépést hátra, és gondolkodj el. Aztán kifogások keresése helyett nézz szembe önmagaddal. Mit csináltál eddig? Mennyire éltél tudatosan és nem csak hagytad magad, hogy sodorjon az ár? Megtervezted-e életed következő évét? Önmagadért vagy felelős, neked kell az utat megtalálni, neked kell tudatosságra nevelni önmagad és gyermekeidet is, mert senki nem teszi meg helyetted. Át kell állítani az agyat a csodavárásról, az államra várásról a valóságra. Az ősembernek talán adott valaki tanácsot, mit hogyan csináljon? Ha nem vadászott, meghalt. Ez a természet rendje. Évezredek óta nem változott, csak a körülmények. Ma nem vadászni kell, hanem megteremteni, tudatosan élni, célokat tűzni magunk elé, és megtervezni, hogyan tudjuk azt elérni. Nem sodródni az árral, és közben arra várni, majd csak lesz valahogy. Irigykedni persze lehet a német az osztrák vagy az angol életszínvonalra, de ők soha nem jutottak volna el oda, ahol most vannak, ha nem terveznek jövőt. Nem a „csak ezt a napot éljem túl”, meg a „segít majd az állam” mentalitás uralta a napjaikat, hanem kőkeményen megtervezett jövőt építettek. Egyénileg is. Megkenték a vajas kenyeret, aztán a felesleget lehúzták róla. Nem 5 szalámit tettek a kenyérre, hanem csak kettőt. Nem költöttek többet, mint amit megkerestek. Nem hitelt halmoztak, hanem megtakarításokat. Tanultak, hogy előrébb jussanak. Te megtanultad azt a mára kitűzött 10 idegen szót? Hogy tudj valami nyelvet? Hogy ezáltal nagyobb lehetőséghez juss a munkaerőpiacon? Számtalan ingyenes program van, a Google-szótár kiejti a szavakat, a Sztaki szótár pedig tök profi szótár. Az is kimondja a szavakat, meg lehet tanulni. A nyelvtan 1000 oldalon fenn van már neten, iskolák oldalán is, dedós szinten magyarázva. Témakörök szerint. A lehetőségek tárháza végtelen. De nem csak a nyelv, hanem sok más ötletlehetőség ott virít előtted a neten, csak keresni kell. TERVEZNI KELL! Tettek nélkül sehová sem fogsz eljutni, csak egy helyben topogsz és siránkozol, hogy neked most éppen milyen szar.

 

Rettegsz, hogy elveszted a munkád, de csak azért, mert nem fejlődtél. Valamikor megtanultál valamit, és azt hitted az elég egész életedben. Majd csak kihúzod a nyugdíjig valahogy – gondoltad. Megalkuvó vagy, beálltál a sorba, eladtad önmagad a ma túléléséért. Minden nap rettegsz, hogy mi lesz ha, nem lesz munkád. Mert nincs „B” terved, de „C” sincs. Nincs alternatívád. Sodródsz és kiszolgáltatott vagy. Ezért aztán csendben nem reklamálsz, ha nem tetszik valami, mert te csak a túlélésre játszol. Önmagad rabszolgája vagy, gyáva, megalkuvó nemcselekvő kiszolgáltatott. Nem tetszik a rendszer, ezt érzed-tudod, de nem tudsz cselekedni, nem tudsz másokkal összefogni, mert félsz,  hogy mi lesz ha… Ezért vannak kint kevesen az utcán, ezért nem elégedetlengednek látványosan tömegek, mert félnek. A cselekvő ember nem fél. Ő szabad, független. Van „B” terve, meg „C” is. Fejlődni képes, mindig talpra áll, ha elesik. Nem fél a kudarcoktól, mert az is benne van a paklijában. Tudja, készül rá, de ha bekövetkezik egyből elkezd másik úton járni. Mert kreatív elme. Ők kint vannak mindig az utcán. Ők tüntetnek. Kevesen vannak, mert a többség csak túlélő. Olyan mint a kutya, amelyik ugat, de nem harap. A fotelből teszi közhírré, hogy ő elégedetlen, de cselekedni nem mer.

 

Egy demokráciát és annak szabályait meg kell tanulni, ahhoz hogy tudjuk, mit veszíthetünk, ha feladjuk. Tudjuk, a demokrácia nem jó, csak az van, hogy eddig még nem találtak ki jobbat nála. Nem véletlenül ez a rendszer működik ma a Föld országainak nagy részében, és nem a diktatúra. Csak a demokrácia nagyon macerás dolog. Minden nap védelemre szorul. Mert a gyávák tömege, ha vezetőt kap, le akarja győzni. És mindig az a társadalom bukott el és lett diktatúra, ahol az egyének nem voltak bátrak, kreatívak, nem tanulták meg a leckéiket, nem tanultak folyamatosan, és hagyták elherdálni megszerzett javaikat. Emlékezz, mivel kezdődött Orbanisztán. A sztrájkjog és a szakszervezetek kiherélésével. Aztán szép lassan, mivel semmi ellenállást nem tapasztalt, szétvert mindent és a tanulatlan, gyáva, az állam gondoskodására és gondolkodására vágyó tömegek csodavárását kiszolgálva lett diktatúrává az ország.

 

Czotter József

 

Cikk: https://kolozsvaros.com/2019/07/21/orbanisztan-nepe/