Amikor Kásler Miklós éppen nem a magyar történelemről tart nagyvizitet, akkor az egészségügy állapotával kapcsolatos alternatív tényeket tár a közvélemény elé, például a rövidülő várólistákról. Nemrégiben az Origónak egyebek mellett arról beszélt, az Orbán-kormány sikerét, elsősorban a béremelés eredményességét jelzi, hogy „a Magyarországon dolgozó orvosok száma 2010-ben 33 943 volt, ez 2017-ig 39 132-re emelkedett. Ez rendkívül nagy javulás, ötezerrel több orvost jelent a magyar egészségügyi rendszerben.”

 

Az egészségügyért is felelős csúcstárca vezetője szerint tehát a bérek növekednek, emiatt egyre több orvos marad a pályán, valamint egyre kevesebben mennek közülük külföldre.

 

A miniszter szerint az orvosok fizetése két és félszeresére emelkedett 2010 óta, a jelenlegi kormányzati ciklus végére az ápolók és a szakdolgozók bérnövekedése is ilyen mértékű lesz. Sőt egy másik interjúban, amelyet az Inforádiónak adott, Kásler azt a nézetét is megosztotta a nyilvánossággal, hogy „ha a realitásokhoz próbálunk közelebb kerülni, másfél-kétmillió forintos havi fizetés mindenféleképpen azt a biztonságot jelenti”. Mindez „felvethetné a paraszolvencia megszüntetésének a lehetőségét, de ez reális cél”, tette hozzá Kásler, aki intézményvezetőként számos egészségügyi kormányzat kudarcának lehetett közeli tanúja az elmúlt évtizedekben. Most rajta a sor.

 

Ha a fényes miniszteri jelenkép és a még fényesebb víziók helyett valóban a realitások talajára lépünk, akkor azt találjuk – amint arról Rékassy Balázs egészségügyi szakközgazdász nyilatkozott a novekedés.hu-nak –, hogy „Magyarországon az orvosi bérek átlaga az átlagfizetések 1,6-szerese, míg Nyugat-Európában, egy 10-20 éves tanulással és kemény munkával megszerezhető szakma presztízsét az átlagbér öt-hatszorosára értékeli a társadalom”. Ez a mostani, a béremelések utáni helyzet.

 

További probléma, hogy Kásler Miklós folyamatos növekedésként állítja be az orvoslétszám változását, holott a KSH adatai szerint arra inkább a hullámzás jellemző. A mostani 39 ezres számot 2004-ben egyszer már megközelítettük, aztán egy átmeneti csökkenés után 2008-ban megint növekedés következett. Utána visszaesés, majd megint emelkedés, egészen egy újabb, 2014-es tetőzésig. 2015-ben ismét csökkenés jött, amit két emelkedő év, benne a 2017-es tetőpont koronázott. Érzékelhető, az orvoslétszám alakulása nem annyira egyszerű, ahogyan Kásler beszél róla. Az ezt meghatározó tényezők végképp összetettebbek annál, mint amit a miniszter sugall, vagyis hogy a kormány remekül szuperáló béremelési programja ezrével csábítja be és vissza a pályára az orvosokat.

 

Árnyalja a képet az is, hogy szintén a KSH szerint 2013 óta folyamatosan 40 ezer feletti a betöltött orvosi állások száma, ami a 39 ezres orvoslétszámmal összevetve nemigen jelenthet mást, mint hogy az orvosok egy része több helyen dolgozik. A tízezer lakosra jutó betöltött orvosi állások száma 2017-ben 41,6 volt, ami magasabb, mint a kormányváltáskor, de 2016-hoz (42,4) képest csökkenés. Ezt az adatot Kásler nem idézte.

 

Azt sem, hogy ugyanezen adatsor szerint a háziorvosok és a házi gyermekorvosok száma 1998 óta minden évben csökken, kivéve egy kismértékű 2008-as emelkedést, létszámuk várhatóan hamarosan hatezer fő alá esik. Kincses Gyula egészségpolitikus februári blogposztja szerint 420 praxis betöltetlen az alapellátásban, és 40 felett jár a tíz éve üres praxisok száma. „Lefordítom: közel félmillió embernek (…) egy megyényi embernek nincs háziorvosa” – fűzte hozzá magyarázatként.

 

A 2017-es orvoslétszámcsúcsévben keletkezett egyébként az a levél, amelyet Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke írt az akkori miniszternek arról, hogy 600 helyett csak 140 szakképesítéses orvos dolgozik a kórházak sürgősségi osztályain. A 24.hu-nak adott interjújában Éger akkor azt mondta, valami megmozdult a béremelésekkel, a kormány egyeztetési készségét illetően pedig „az elmúlt tizennégy év legjobb időszaka ez”. Ám ettől még a „helyzet nagyon gyatra”.

 

E gyatraságot illusztrálta az akkori, nem kormányszócső Magyar Nemzet, amely 2017-ben arról írt, hogy az orvosok csaknem fele nem a szakmájában tevékenykedik. Tehát a dolgozó orvosok nem egészen 40 ezres számát azzal is össze kell vetni, hogy 65 ezernél is több végzett orvost tartanak nyilván Magyarországon. A pálya- és országelhagyás problémája nem az Orbán-kormány idején keletkezett, de a hatalmon töltött egy évtized után a felelősségben osztoznia kell.

 

Ráadásul, és ezt megint a korábbi szocialista-liberális kormányok harcos opponálójaként megismert Éger István nyilatkozta: „Azokat az orvosokat, akiknek több érvényes szakvizsgájuk van, gyakran többszörösen elszámolják a munkahelyek. Mindezt azért, hogy meglegyen a megfelelő orvoslétszám.” A statisztikákkal amúgy is van baj. Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ Emberi Erőforrás Fejlesztési Főigazgatóságának kifejezetten erre a célra fejlesztett honlapján a legfrissebb elérhető ágazati beszámoló, illetve létszám- és bérstatisztika 2015-re vonatkozik.

 

A kettővel ezelőtti egészségügyi államtitkár, Ónodi-Szűcs Zoltán igyekezett komolyan venni az olykor nehezen kisilabizálható számok tényleges jelentőségét, amikor azt mondta „nem az orvoslétszámmal van problémánk”. Hivatali ideje alatt azt hangsúlyozta, „a szakdolgozói létszámmal kellene igazán foglalkozni”. Ekkoriban ugyanis négyezer üres szakdolgozói állást tartottak nyilván. Tavaly a Magyar Idők (!) írt arról, hogy majdnem 244 ezer kiképzett egészségügyi szakdolgozóról tud a statisztika, de a működési nyilvántartásban csak 106 ezren szerepelnek. A kormánylap meghökkentően tárgyszerű cikkének megállapítása volt az is, hogy a végzettséget szerző és ténylegesen munkában álló szakdolgozók létszámkülönbsége alapján „szinte biztos, hogy közülük ezres nagyságrendben jelenleg is külföldön dolgoznak”. A legnagyobb kiáramlás a 2005–2015-ös időszakban történt, ami jócskán belenyúlik a jelenlegi rezsim időszakába.

 

Szintén kormányközeli, mi több, állami felületen, a parlament honlapján érhető el az Infojegyzet című kiadvány, amely 2017 végén arról számolt be, hogy az orvosok tíz százaléka dolgozhat külföldön, bár a különböző szervezetek adatai nem esnek teljesen egybe. Az elvándorlás következtében is alakultak ki hiányszakmák, illetve hiányt szenvedő szakterületek, és itt egy hosszú felsorolás következik: aneszteziológia és intenzív terápia, belgyógyászat, háziorvostan, sebészet, csecsemő- és gyermekgyógyászat, szülészet-nőgyógyászat. Igaz, az EU legtöbb tagállamában szintén ezek a hiányszakmák. Az Országgyűlés Hivatalában működő Képviselői Információs Szolgálat Orvoselvándorlás című összefoglalója arról tájékoztatott, hogy az elmúlt egy-másfél évtizedben „először inkább az idősebb orvosok mentek el, majd a középkorosztály, jelenleg leginkább a fiatalok döntenek úgy, hogy külföldön vállalnak munkát”. Ezt hívhatjuk akár teljes lefedettségnek is.

 

Nemcsak Kásler Miklós, hanem például Rétvári Bence államtitkár nyilatkozataiban is visszatérő elem, hogy lefékeződött az orvosok elvándorlása, egyre kevesebb orvos kér külföldi munkavállalási engedélyt. Rétvári sikerként könyvelte el, hogy az orvosok egy része egyidejűleg vállal munkát Magyarországon belül és kívül, bár nem világos, ez miért okoz örömöt a kormánynak, mialatt hatalmas ellátási egyenlőtlenségek állnak fenn az ország egyes régiói között.

 

Az orvoslétszám-növekedés egyik fő oka mindazonáltal valószínűleg az, hogy míg nyilvántartásba veszik az évente színre lépő friss diplomásokat, addig az idős orvosok nem mennek nyugdíjba. Az orvosi kamara megújításáért létrejött Újratervezés csoport honlapján egy olyan – nem reprezentatív – kutatás eredményét találhatjuk, amely szerint „az orvostanhallgatók 40 százaléka nem a magyar egészségügyben képzeli el a jövőt”. Az országgyűlési Infojegyzet szerint „az uniós országok közötti egészségügyiszakember-vándorlás mértéke tovább fokozódik, a folyamat megállításának esélye nagyon csekély, ami elsősorban a közép- és kelet-európai országokat érinti hátrányosan”.

 

Akik nem hagyják el az országot, azokra a magán egészségügy gyakorol egyre nagyobb vonzerőt. A Népszava tavalyi beszámolója szerint Rékassy Balázs egy konferencián azt mondta, csaknem minden tizedik magyar orvos kizárólag a magánszférában dolgozik. Éppen a Kásler által ünnepelt 2017-es évben már több orvos ment a hazai magánellátásba, mint külföldre. Megvan tehát a megfejtés arra, miként lehetséges, hogy több orvos dolgozik itthon, mint korábban, mégis súlyos orvoshiány mutatkozik az állami ellátásban. Mivel a gyors kapacitásbővülés miatt a privát intézményekben szintén szakemberhiány van, ott az állami fizetésemelési programokhoz képest sokkal gyorsabban lehet magasabb keresethez jutni, hiszen jórészt ezzel csábítják át az orvosokat. Ennek árát a betegek fizetik meg a szolgáltatás díjában, mármint azok, akik meg tudják fizetni.

 

Miközben tehát a kormány önmagát ünnepli az orvoslétszám emelkedése miatt, valójában csupán az ellátórendszer gyorsuló kettéhasadásához asszisztál. 

 

Cikk: https://168ora.hu/itthon/javulas-helyett-pusztul-minden-az-orban-kormany-csak-asszisztal...