Így is le lehet győzni a Fideszt
- Részletek
-
Készült: 2018. január 20. szombat, 23:13
-
Találatok: 1515
A közéleti, politikai viták kilencven százaléka arról zajlik manapság, hogy verhető-e egyáltalán a Fidesz, hogy a különböző ellenzéki taktikák (közös lista, koordinált jelöltállítás, stb.) hozhatnak-e eredményt, „kijöhet-e a matek”, ahogy divatosan mondani szokás.
Az alábbiakban a múltba révedek, a 2014-es országgyűlési választások egyik helyszínét vetem elemzés alá, szerintem sok tanulságot lehet levonni belőle, bár mindenekelőtt a Fidesz választási rendszerének tökéletes működését mutatja be. Azt gondolom azonban, hogy a helyzet nem teljesen reménytelen.
Egy kis közbeszúrás. Még 2011-2012-ben, az új választási rendszer koncepciójának megismerésekor, majd a választási törvény elfogadásakor a szép emlékű Galamus portálon többször is írtam arról, hogy amit mi – pontatlanul – egyfordulós választásnak hívunk, az tulajdonképpen az „eredményességi és érvényességi küszöb” kivétele, azaz, hogy nem szükséges többé abszolút többséget szerezni az egyéni körzetekben, a relatív többség elengedő. Ez súlyos legitimációs kérdéseket vet fel: az egyéni képviselők nagy részének nem hogy többsége nem volt a választókerületében, de a többség kifejezetten ellene szavazott! Böcsülettel kiszámoltam: a 106 választókerület közül 85 (!) ilyen! Borzalmasan nagy szám ez! És még egy apróság: ha 2014-ben a demokratikus ellenzéki pártok közös egyéni jelölteket indítanak a fővárosban, akkor a tizennyolc egyéni kerületből tizenhetet (!) megnyernek, a mostani nyolccal szemben (azoknak, akik az akkori összefogásban látják a második Orbán kétharmad okát, Cegléditől Puzsérig: az LMP volt az, aki mind a tizennyolc választókerületben „ráindított” a közös jelöltre, és megbízhatóan el is vitt 7-8%-ot mindenhonnan…)
De térjünk is rá a tárgyalandó választókerületre, mégpedig a Baranya megyei 1-es körzetre, egyrészt azért, mert ide kötődik az elmúlt napok – számomra legalábbis – legörömtelibb politikai történése: ebben a körzetben lépett vissza Mellár Tamás javára az MSZP-s Tóth Bertalan; másrészt ez a körzet remekül mutatja a választási rendszer minden manipulatív aljasságát.
Mint látjuk, a választást a fideszes Csizi Péter nyerte 37,19%-os eredménnyel, tehát egy bő egyharmados támogatással vitte el a mandátumot – mondhatjuk úgy is, hogy egy szűk kétharmad ellene szavazott. Tóth Bertalan 32,95-%-ot szerzett, az LMP-s jelölt 8,85-öt (a kettő együtt ugyebár 41,8%) és volt még a Jobbiknak egy masszív 16,53%-a.
És itt voltak a kamupártok és a „független” jelöltek! Megannyi tehetséges politikus! Külön gratulálunk Zilinszki Zitának és Kissné Patkós Gyöngyi Hajnalkának, akik ketten együtt szereztek nulla (!) szavazatot! Emlékeztetőül: a képviselő jelöltséghez ötszáz ajánló cédula kellett! Mindenesetre ők tizennégyen közösen elvittek 2.274 szavazatot, míg Csizi és Tóth között a különbség 2.149 volt. Teljesen bizonyos, hogy a régi választási rendszerben ez a mandátum Tóth Bertalané! (Tegyük ide, hogy a jelenlegi állás szerint a kamupártok indulását megnehezítik.)
Vonjunk akkor le mindenféle tanulságokat! Először is azt, amit azért tudtunk eddig is: a Fidesz által ránk erőltetett választási rendszer nem jó, manipulatív, antidemokratikus; de rögtön ezután azt, hogy még így is le lehet győzni a Fideszt! Ehhez azonban az kell – a fentiek ezt mutatják – hogy nem indulhatnak egymással szemben a demokratikus ellenzék jelöltjei sehol! (A lista más dolog). Ja, igen, és dolgozni kell, rengeteget; térdig le kell járni a lábakat; nagyon okosan kell jelöltet választani; árulókat, társutasokat kiszűrni, stb. stb…
Neked, nekem, nekünk pedig fel kell állnunk a fotelből április nyolcadikán, és el kell mennünk szavazni.
Ráczkevy Miklós
hirtv.hu /
Mellár: Csalódtam az LMP-ben / 2018.01.20 .
Kapcsolódó cikkeink:
A demokrácia ünnepe / Készült: 2018.01.12
Április nyolcadika: választásra készülődik Magyarország. A demokrácia ünnepére, ahogy mondják. A küzdelem egyenlőtlennek tűnik, és az is. Az egyik oldalon a politikai élet minden fórumát – az intézményeket, a sajtót, a parlamentet – uraló, állammal egybenőtt monolit tömb, a másik oldalon – valójában nem egy oldal ez, persze – az egymással marakodó, a hatalom által minden lehetséges módon gáncsolt ellenzék.
Újabb kétharmados fényes sikereket kívánok mindenkinek, aki közösséget vállal az őt eltaposó rablókkal / Készült: 2017.12.30
Nem elég csicsás és rozsdásodik is Nyíregyházán a stadion, a dorogi meg szimplán le van lakva? Nem probléma. Gurulnak a milliárdok. Szarul nézett ki a pekingi magyar nagykövetség? Segáz. Megtoljuk 5 milliárddal, a 2000 év alatt megtérülő Budapest-Belgrád kínai vasúthoz képest bagatell. A vállról indítható páncéltörő rakéták hiányoztak a gyógyszereiket kiváltani nem tudó nyomorultak életéből, mint egy falat kenyér? Még jó, hogy lehet kapni. Húsz milliárd igazán nem tétel.
Bruck András: Szavazz, ha bírsz! / Készült: 2017.12.18
Az ellenzéki pártok hitvány viselkedéséhez az egyetlen használható támpontot Arthur Koestler 1953-as önéletrajzi regényének ebben a mondatában találtam: „Hitler győzelmének előestéjén a szocialista és kommunista vezetők legfőbb erőfeszítéseiket az egymás elleni harcra összpontosították.”
Választásra várva / Készült: 2017.12.02
Mint ez már lenni szokott, választások előtt a hülyeség tengerében lubickolhatunk boldogan. A kormányzó párt cukiság-kampányt folytat és olyan dicsőségekkel kampányol, mint a jövő évi nyugdíjemelés, mondván: Januárban ismét emelkednek a nyugdíjak!
