Hírek
Sajtószabadság
- Részletek
- Készült: 2016. október 14. péntek, 04:30
- Találatok: 1667
A Népszabadság bedöntése alkalmából ismét sok-sok szó esik a sajtószabadságról. De a mintha a megszólalók többsége fordítva ülne azon a lovon. Sokan a munkatársak jövőjét féltik: nem ok nélkül, hiszen ez a pálya sose volt biztonságos játszótér. A szerkesztőség néhány tagját személyesen, többeket csak írásaikból ismerve, úgy remélem, nem értik félre az alábbiakat.
Ahogyan az egészségügy vagy az oktatás nem azért van, hogy az orvosoknak, tanároknak legyen hol dolgozniuk, úgy a sajtószabadság sem elsősorban az újságírók érdeke. Az, hogy a CÖF-CÖKA alapvetően félreérti a helyzetet, nem újdonság – bár a soraikban feszítő főszerkesztők, lapigazgatók igazán szólhattak volna közönségüknek. A nevezetes izé (mozgalom, faliújság, agitka?) ugyanis közleményébe a következőt volt képes beleírni: a sajtószabadság márpedig sértetlen, mert „…minden olvasó megtalálhatja a világnézetének megfelelő véleményeket.”
Azon most nem polemizálnék, hogy ezek szerint a „civilek” újságok lapjairól szerzik be önálló véleményüket.
Az viszont talán megér egy kérdést: ugyan minek az alapján alakíthatja ki ma egy magyar állampolgár hazája helyzetéről szóló véleményét? Bár tudjuk, hogy ez gyakran nem így van, azért tételezzük föl: megalapozott, körültekintő álláspontot normális ember a tények ismeretében alakít ki. A tényekről pedig az átlagember leginkább a köznyilvánosságból – újságból, rádióból, tévéből, vagyis a sajtóból – szerezhet tudomást. A sajtó szabadságának tehát csak egy kis része a véleménynyilvánítás szabadsága. Arról már ne is beszéljünk, hogy a szakmáját jól művelő újságíró egy közönséges tudósításba is képes a véleményét belefogalmazni.
Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy az újságíró hozzájusson mindazon információkhoz, amelyek a sokoldalú tájékoztatást szolgálhatják. Törvény is van erről, az információszabadságról szóló 2011 évi. CXII. (112) tv. Ebből érdemes szó szerint idézni a 27. paragrafus 3 pontját: „Közérdekből nyilvános adatként nem minősül üzleti titoknak a központi és a helyi önkormányzati költségvetés, illetve az európai uniós támogatás felhasználásával, költségvetést érintő juttatással, kedvezménnyel, az állami és önkormányzati vagyon kezelésével, birtoklásával, használatával, hasznosításával, az azzal való rendelkezéssel, annak megterhelésével, az ilyen vagyont érintő bármilyen jog megszerzésével kapcsolatos adat, valamint az az adat, amelynek megismerését vagy nyilvánosságra hozatalát külön törvény közérdekből elrendeli. A nyilvánosságra hozatal azonban nem eredményezheti az olyan adatokhoz – így különösen a védett ismerethez – való hozzáférést, amelyek megismerése az üzleti tevékenység végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna, feltéve hogy ez nem akadályozza meg a közérdekből nyilvános adat megismerésének lehetőségét.”
A fenti két mondatból különösebb fáradság nélkül kihüvelyezhető, hogy bármit is mond a jelenleg regnáló kormány „üzleti titokról”, meg „nemzeti(?) érdekről” – ha közpénzről van szó, felhasználásáról a nyilvánosság előtt kell számot adnia.
Ezt persze lehet úgy, hogy baráti mikrofonállványok előtt szórjuk a rizsát, meg úgy is, hogy kérdések kényszerítenek indoklásra. Ezeket a kérdéseket kell feltenniük – helyettünk is – az újságíróknak, ezért van nekik is szükségük a sajtószabadságra.
Nekünk nem mindegy tehát, hogy valami színes-szagos kiadványból értesülünk a legújabb „közérdekű” hőstettekről, vagy többféle szempont alapján tájékozódhatunk egy-egy közös ügyünk állásáról. Ezért nem lehet pusztán gazdasági kérdésnek tekinteni egyetlen sajtófórum megszüntetését sem. Ez ugyanis kimondva-kimondatlanul arra irányul, hogy ismét megrövidítse a közt – mindannyiunkat. A sajtószabadság – vagyis a mi tájékozódásunk akadályozása volt már az is, hogy a jelenlegi többség korlátozta az újságírók működését az Országházban. Pofátlan módja mindannyiunk lenézésének, amikor „sajtótájékoztatónak” hirdetett eseményen az ott lévő újságírók nem tehetnek föl kérdéseket.
Szerencsétlen cöf-ösöktől persze nem várja el az ember, hogy néha a tényekre is kíváncsiak legyenek.
Aki az internetben reménykedik, ne tegye! A blogoknak, véleményoldalaknak súlyos hiányosságuk (ennek is, amin ezeket olvassák), hogy anyagi lehetőségek híján, nem képesek közelről követni az eseményeket. Bármily veretesen is fogalmazzanak(zunk), többnyire a másutt megjelent híreket kommentáljuk. Az információk megszerzése bizony fáradságos, drága dolog. Igen valószínű, hogy az ország legügyesebb gázszerelőjének a milliárdos jachton való adriai pihenéséről se készülhetett volna véletlenül fotó, mint ahogy arról sem szerezhettünk volna tudomást – most például a Magyar Nemzetből, hogy 44 milliárd forintnyi kamatmentes hitelt készül a Magyar Fejlesztési Bank szétosztani vidéki hotelek között. Amelyekben ugyancsak combos részesedése van a már említett, mindenhez értő gázszerelőnek, illetve üzlettársi körének. Innen már csak egy lépés, hogy tudjuk: az olajbizniszben is naprakész kormányfői sarj eredeti szakmája szerint ugyancsak a turizmusban érdekelt. Lehet, hogy megvan a következő, „gazdasági okokból” bedőlő napilap?
Ezzel együtt: jelezzük mi magunk, hogy szükségünk van a többoldalú tájékoztatásra! Előfizetéssel tegyük lehetővé, hogy a nevünkben éljenek az információkhoz való jogunkkal az újságírók! Így biztosítva nekünk mindennapi betevő sajtószabadságunkat.
Cikk: http://gepnarancs.hu/2016/10/sajtoszabadsag/
Tamás Gáspár Miklós és Tóth Ákos / 2016.10.13.Nem kell lenézni a magyar közönséget, aki azt gondolja, hogy ez egy lappiaci ügy, és nem a sajtószabadság és az ország története, azon nem lehet segíteni, de a jobboldal is ezt gondolja – erről Tamás Gáspár Miklós beszélt az ATV Egyenes Beszéd című műsorában.
Guardian: Magyarországon halálos veszélyben van a demokrácia - klikk!
Orbán új egysége az első héten megmutatta, milyen nyilvánosságot akar - 444 / 2016.10.13.A Népszabadság bezárása után már nem is csináltak úgy, mintha nem pontosan az lenne az érdekük, hogy a miniszterek legkínosabb ügyeiről író újságok leálljanak. Lehetett volna ezt csendben is, de talán éppen ez volt az üzenet lényege.
Kapcsolódó cikkeink:
A hosszú bájtok napjai / Készült: 2016.10.12
Mi a magyarázata annak, hogy a Népszabadság bezárása óta már eltelt három nap, és még mindig nem adták vissza az újságíróknak személyes dolgaikat? 1998-ban, Orbán kormányra lépésekor csak egy éjszaka adatott az APEH frissen kinevezett elnökének. Ezért is nevezték el a halottak napján levezényelt műveletet „hosszú bájtok éjszakájának”. Most – úgy tűnik – több nap áll a rendelkezésükre, hogy szép nyugodtan letöltsék a Népszabadság összes újságírójának a laptopjáról az összes magáninformációt, valamint a fideszes potentátok disznóságait leleplező források nevét, címét, munkahelyét, lábméretét és nyakbőségét. Amit a ma még érvényes törvények szerint is megvédhet az újságíró. Kiadnia nem kell, legfeljebb ellophatják tőle.
Tökéletes diktatúra / Készült: 2016.10.10
Diktatúrának nevezzük az egyszerűség kedvéért azt, amikor valamennyi hatalmi ág egy kézben van, ennek klasszikus formája az egyszemélyi diktatúra. Ilyen volt Sztálin, Hitler, diktatúrája, melyben a döntéseket egyetlen személy hozta, de voltak diktatúrák, melyekben a vezetés egy szűk csoport kezében volt, és a csoport feje csak megjelenítette a közös akaratot.
TGM: A Népszabadság-ügy / Készült: 2016.10.09
Az interneten az olvasók egy része arról vitatkozik, hogy milyen lap volt a Népszabadság. Még azt is olvastam egy kommentben, hogy a „népszabadság” szó bolsevista, mesterkélt agyszülemény, holott persze 1848-ból származik, Petőfi is, Táncsics Mihály is használta.
Kivégezték a Népszabadságot / Készült: 2016.10.08
Kinyírták Magyarország legnagyobb baloldali újságját, a szimbolikus jelleggel bíró Népszabadságot. Nem kétséges, hogy Orbán megszerezte az újság feletti uralmat, és az ő utasítására szüntették meg puccsszerűen a Népszabadságot.