Tökéletes diktatúra

Részletek

Készült: 2016. október 11. kedd, 01:34

Print 

Találatok: 1675

Diktatúrának nevezzük az egyszerűség kedvéért azt, amikor valamennyi hatalmi ág egy kézben van, ennek klasszikus formája az egyszemélyi diktatúra. Ilyen volt Sztálin, Hitler, diktatúrája, melyben a döntéseket egyetlen személy hozta, de voltak diktatúrák, melyekben a vezetés egy szűk csoport kezében volt, és a csoport feje csak megjelenítette a közös akaratot.

Napjainkban diktátornak szokták nevezni az észak-koreai Kim Dzsongunt, de lelkesen diktátorozzák Putyint is, nem is szólva Lukasenka belarusz elnökről. Érdekes módon a kínai elnök, Hszi Csin-Ping nem kap ilyen jelzőket, jóllehet semmivel sincs kisebb hatalom a kezében, mint mondjuk Putyinnak, és mégis, ahogy valamerre kiteszi a lábát a Mennyei Birodalomból, ellenfelei felcsapott farokkal rohannak a seggét nyalni. A hatalom koncentrációja másfelé sem szokatlan, a francia vagy az amerikai elnök kezében is ott összpontosul a politikai és katonai hatalom jelentős része, de a kialakított politikai gyakorlat, a fékek és ellensúlyok rendszere jól korlátozza tevékenységüket.

De nézzük meg a mi kis diktátorocskánk gömbölyűre csiszolt rendszerét és csettintsünk elégedetten.
Más országokban a hatalmi ágak szétválasztása eleve garancia arra, hogy a végrehajtó hatalom feje nem pofátlanodhat el.
Általában három hatalmi ágról szoktunk beszélni, a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalmi ágakról, melyek egymást kölcsönösen ellenőrzik.
Az utóbbi években a három klasszikus hatalmi ághoz még egyet soroltak, ez pedig a média.
Sokan azt gondolják, hogy a média közvetlenül ható eszközök híján nem képvisel hatalmat, de - véleményem szerint - ez nem helytálló, mert a média formálja a választók véleményét a politikáról, sok esetben még a törvényekről és a bírói gyakorlatról is. Elsősorban a hatalom ellenőrzésében van szerepe, de a társadalmi közérzet alakítására is visszahat tevékenysége.
A hatalmi ágak elkülönült működése bármelyik tisztességes, angolszász mintára működő parlamentáris demokráciájában remekül tanulmányozható, természetesen egyik sem hibátlan, de mint Churchill ezt meglehetősen cinikusan kifejtette, nincs helyette jobb. Nálunk meg nincs már ebből sem semmi...

Tulajdonképpen a hatalom részéről a napilap kinyiffantása  teljesen felesleges húzás volt, hiszen a média már teljesen a kezükben volt, mire idáig jutottunk, gyakorlatilag már nem volt ellenzéki média.
Akik maradtak, azok közül a Népszava már húsz éve folyamatos finanszírozási gondokkal küzd, a Klubrádió meglehetősen kesztyűs kézzel bánik a hatalommal, nehogy véletlen elvegyék a még megmaradt frekvenciákat is, mert nem pereket szeretnének nyerni, hanem rádiót akarnak csinálni.
Az ATV hanyattvágta magát Orbánnak, bizonyítva a "van az a pénz, amiért korpás lesz a hajam" nagy igazságát. Azzal, hogy kiderült történelmi jellege, a Hit Gyülekezete, mely a sokak által baloldalinak tartott televízió tulajdonosa, rengeteg állami támogatásra tett szert,  a lét pedig meghatározza a tudatot, mondják a klasszikusok.
Ők pontosan tudják, hogy ha túlzásokba esnek, elveszik a lét...
Kálmán Olga mag Rónai Egon addig maradhat, míg Orbán hasznosnak tartja a szelep működését, a többiek meg boldogan elbulvárosodhatnak, van, akinek ez nem is esik túlzottan nehezére.
Addig is működik az önkorlátozás,
A Népszavánál várható, hogy egyszer majd előkerül valaki, aki előszed egy kazal számlát a lap lejárt tartozásairól és elindítja a kiadó ellen a felszámolási eljárást, aztán lehet szaladgálni megint koldulni a pénzt a hajdani ballib kormányok nem túl nagyvonalú, általában a fogtechnikai iparban utazó (v.ö: fogához veri a garast...) haszonélvezőihez.
Nincsenek illúzióim, sem Kóka, sem Oszkó, sem Leisztinger nem fogja kinyitni a bugyellárist, esetleg Puch, de ha ő veszi meg, akkor az olyan lesz, mintha Orbán vásárolta volna meg a lapot.
Meg aztán a Népszava a fizetőképes keresletet képező budapesti kispolgárnak túl balos, igaz, most megnyílt egy üzleti rés a balközép felé, de ez már túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen...

Volt már egy-két olyan nagynevű lap, mely úgy váltott politikai irányvonalat, mint a liba, amelyiknek elromlott az iránytűje, ha alapítói látnák, mi lett a lapjaikból, sírva fakadnának.

Volt komoly remény a G-nap után, hogy Simicska majd beszáll a demokratikus médiába, de lássuk be, érdekei inkább esnek egybe Orbán, mint akár Molnár, akár Gyurcsány érdekeivel.
Simicska pragmatikus ember, amikor fellibbentette a fátylat Orbán emberi fejlődésének aktuális stádiumáról, minőségéről, akkor valószínűleg tudatmódosult állapotban volt, de azóta nagyon gondosan megválogatja, hogy hova lép, mikor a vizenjárást gyakorolja, bizalmatlan, lehet, hogy Orbán orvul kihúzta a cölöpöket a víz alól...
Nem is lehet rá haragudni, soha nem volt baloldali, ő inkább a jobbszél felé tájékozódik, úgyhogy a Jobbiknak ezentúl van médiája, nekünk pedig az van, amit a paci himbál...
A Népszabadság tulajdonképpen nem volt már régen baloldali, jellegét tekintve éppen olyan volt, mint pártban a DK, - balközép polgári párt, erős szociális elkötelezettséggel.
A lap is levetette már magáról a baloldali jelzőt, már régen nem szocialista napilap, azt pedig, hogy az volt felírva a fejlécére , hogy "Világ proletárjai, egyesüljetek!" a történelem homályába vész.
De balközép polgári napilapnak általában elment, jóllehet inkább a liberális irány felé hajlott, mint a szociáldemokrácia felé.
De korrekt volt, és Magyarországon ez volt a mértékadó napilap.
Hogy lesz-e még ezen a címen akárcsak napilap is - nehezen megválaszolható kérdés, mint ahogy az is, hogy ha lesz is, milyen lesz tegnapi önmagához való viszonya: a saját hagyományai és értékrendje érvényesülhet-e, vagy a Magyar Nemzet modelljét követve hátraarcot csinál és beáll Pocak generalisszimusz bánatos táborába.

Orbán ezelőtt évekkel megmondta, hogy politikai célja a baloldal teljes felszámolása.
Akkor meghallgattuk, bólogattunk, mosolyogtunk.
Nem azt kellett volna.
A helyzet kialakulásában letagadhatatlanul komoly felelőssége van Gyurcsánynak, meg azoknak, akik eladták a Szocialista Párt tulajdoni hányadát a lapban, és akik hagyták, hogy kihúzzák alóluk a szőnyeget.
Jobb helyeken ilyesmiért kihajigálják a döntéshozókat a pártból.
Nálunk erről hallgatni illik, pedig az ilyen dolgok elemzéséből lehetne tanulni, hogy soha többet ne kövessük el ezeket a hibákat.
De ezen már nekem is mosolyogni kell, ez a következmények nélküli ország ugyanis.
A DK kivonul a Parlamentből, lesznek, akik - miközben azon törik a fejüket, hogy miért is csinál már megint marhaságot Gyurcsány - kéjesen fognak nyögni és lihegni, merthogy ők ezt már akkor megmondták.
Lehet.
De egy kis pocakos vitéz meg azt mondta, hogy a hídon akkor kell átmenni, mikor odaértünk.
Hát odaértünk, de mégsem jelennek meg üres oldalakkal a napilapok.
Kár.

Cikk: http://www.pupublogja.hu/2016/10/tokeletes-diktatura.html

A New York Times szerkesztőségi állásfoglalásban ír arról, hogy Orbánék olyan ellenségeskedést kelthetnek, ami 100 éve világháborúhoz vezetett - 444 / 2016.10.10.
A lap szerint az EU vezetőinek egy ponton el kéne gondolkozniuk Magyarország megbüntetésén.

 

• Előző
• Tovább