A biztos győzelem

Részletek

Készült: 2016. szeptember 12. hétfő, 21:56

Print 

Találatok: 1520

XIV. és fél Holumbár, Hengermalomköz dicső uralkodója méltóságteljes arccal ült aranyszínű, kiváló minőségű műanyagból készült trónusán. A Ritz dinasztia, melyből őfelsége, Holumbár király származott, az elmúlt évszázadok során rengeteg dicsőséges, győztes háborúban vett részt, de a legtöbbször sajnos vesztesként. A királyság ennek következtében egész kicsire zsugorodott, míg végül elérte a „tényleg van valahol valami ilyesmi” méretet.

Holumbár király az évente  megrendezett, „Győztes csaták ünneplése” nap alkalmából mindig kihangsúlyozta annak a jelentőségét, hogy a dicső múlt minden igaz hazafit kötelez. Az említett igaz hazafiaknak fogalmuk sem volt arról, hogy vajon mire, de emiatt nem nagyon zavartatták magukat. Úgy gondolták, ez legyen a király problémája, elvégre neki is el kell foglalnia magát valamivel, ha már ilyen jól megél az uralkodásnak nevezett tevékenységéből.

Farzseb, az udvari bolond közben egy körtét nézegetett, meglehetősen tüzetesen. Felemelte, a király fenséges ábrázata felé tartotta, majd tényszerűen közölte:

– Szavamra! Kísérteties a hasonlóság!

A király válaszként jó nagyot rúgott bele. Az uralkodó nemes élű, hosszúkás arca legfőképpen egy bőszen vicsorgó, vágtázó csataménéhez hasonlított.

– Értem felség – jegyezte meg Farzseb, majd óvatosan odébb húzódott. – Már megint valami éktelenül nagy ostobaságon töröd a fejed. Sok sikert kívánok hozzá. Fenséges ez a körte. Úgy értem, is.

Kéjesen beleharapott a gyümölcsbe, majd mosolyogva felfalta az egészet.

A király nem törődött a bohóc gúnyolódásával. Nem volt kedve tréfálkozni.

A királyi kancellár, Daniel Bernoulli,  gondterhelt arccal hajolt a számítógépe fölé. Épp a királyság siralmas gazdaságai adatait próbálta átalakítani rendkívül kedvezőekké. Ez bizony hatalmas összpontosítást igényelt a részéről.

– Kancellár! – szólította meg hirtelen az uralkodó. – Haladéktalanul háborúznunk kell!

– Ühüm, értem. Mi a fene van már megint? – felelte szórakozottan, majd rémülten kapott észbe. – Elnézését kérem, felség. Remélem nem sértettem meg túlságosan. Kissé elmerültem az ország kedvezővé alakított pénzügyeiben. Mintha valami háborúfélét emlegetett volna. Talán ismét megtámadtak minket? Ezúttal kik voltak azok az elvetemültek?

– Egyelőre még senkik. Pont ezt kellene kitalálnod. Van itt valahol a környéken egy gyenge és rendkívül  jelentéktelen ország? – kérdezte a fenséges Holumbár.

– Természetesen. Hogyne. – felelte Bernoulli. – A miénk. De mi értelme lenne annak, ha sikeresen leigázzuk önmagunkat?

– Nem, dehogy! Egy másik országot kell legyőznünk. Az őseim rengeteg dicső tette hajtottak végre. És én? Mit fognak majd írni rólam? Azt, hogy bátran trónra lépett, majd egy idő után hosszan tartó, méltósággal viselt súlyos betegségben elhunyt? Mindössze ennyit? Semmi véres háború, dicső győzelem, zseniális haditett? Olyan országot mutass nekem, amely alkalmas arra, hogy legyőzzük! – felelte bosszúsan XIV. és fél Holumbár. Arca nemes, de fegyelmezett dühről árulkodott. Olyan, az említett csataménéhez hasonlót.

– Ha megengedi felséged, bátorkodom felhívni a figyelmét arra, nemes őseinek dicső haditetteinek következtében az országunk fokozatosan egyre kisebb lett. Rendkívül szép hagyomány, de úgy vélem ideje lenne stratégiát váltanunk. Talán vesse bele magát felséged a tudományokba. Alapítson kutatóintézeteket. Támogassa az iskolákat, egyetemeket. Majd felkutatjuk országunk tehetségeit, támogatjuk őket és így Hengermalomköz könnyedén felvirágozhat.

– Az rengeteg pénzbe kerül és teljesen felesleges! Te is nagyon jól tudod, hogy már minden fontos dolgot kitaláltak. Egy dicső király háborúzik, és nem mindenféle lombikokat pakol ide-oda. A végén még azt hiszik, teljesen hülye vagyok.

– Ez nem hit kérdése, felség. Cáfolhatatlan tény! – csillant fel Farzseb szeme.

– Fejezd be, bolond! Neked mindig csak a könnyed tréfálkozáson jár az eszed. Gyere csak ide sietve, hogy egy jó nagyot rúghassak beléd. Így ni! Ez most elég jól sikerült – felelte elégedetten a király, miután az udvari bolond feltápászkodott a földről.

– Valóban grandiózus rúgás volt, felség. Visszatérhetnék esetleg a munkámhoz. A királyi sajtó nagyon kíváncsi az elért gazdasági eredményeinkre. Már csak pár pillanat és máris rendkívül kedvezőek lesznek a kilátásaink – mondta Bernoulli kissé elgyötört hangon.

– Egy frászt! – felelte a király. – Van már ellenségünk? Nincs! Van már kilátásban lévő győzelmünk? Nincs! Van már valami dicső haditettünk? Nincs! Addig amíg nem kerítettünk magunknak valahonnan egy valamirevaló háborút, addig ne lopd itt nekem a napot meg szórakozz a gazdasággal! Hívasd csak ide a legfőbb hadvezért és hozass egy térképet! De ne valami girbegurba turista útvonalakkal telit, hanem rendes világtérképet – emelte meg dicsőséges hangját Holumbár király. Pont mint az említett csatamén.

– Parancsára, felség! Rögtön intézkedem! – felelte lemondóan a kancellár.

Farzsebnek tökéletesen igaza van, gondolta magában. Hengermalomköz királya a tények ismeretében tényleg teljesen hülye. Elmebéli állapota jelenleg nagyjából stabilnak mondható.

Kis idő múltán megjelent Miami Dolphin, Hengermalomköz legfőbb hadvezére. Megpróbált ugyan rendkívül marcona képet vágni, de az egészből csupán egy diszkréten elnyomott ásítás sikeredett. Egy szolga cipelte utána a királyi világtérképet, melyen hatalmas betűkkel díszelgett Hengermalomköz királyság neve. Az “L” betű sajnálatos módon teljesen kitakarta az egész birodalmat.

A térképet méltóságteljesen kiterítették és kezdetét vette a komoly haditanács.

– Ez meg itt ki? – kérdezte érdeklődve XIV. és fél Holumbár  Bernoulli kancellárt.

– Ó, igen, felség. Bátorkodom önnek bemutatni dicső országunk legfőbb hadvezérét, Miami Dolphin hadseregtábornokot. Kiváló stratéga és rettenthetetlen férfiú – mutatta be Dolphin tábornokot Holumbárnak a kancellár.

– Örvednek! – felelte erre kissé csalódottan a király. Pont olyan arccal, mint amilyennel egy bosszús csatamén rendelkezik.

A király alaposan szemügyre vette a tábornokot, majd megkérdezte: – Hadvezérnek ez itt nem túl öregecske?

– Királyom. Egész életemet a haza dicső szolgálatára tettem fel – próbált a legfőbb hadvezér jó benyomást tenni a királyra. – Biztosíthatom róla, az utolsó csepp véremet is feláldoznám felségedért és a királyságért.

– A nyamvadt véredre most egyáltalán nem lesz semmi szükségem. Csupán egy országot kell meghódítanod, de lehetőleg rövid időn belül – válaszolta a király. – Gyorsan kerítenünk is kell hozzá egyet.

A kancellár és a hadvezér csodálkozva egymásra néztek, majd úgy tettek mintha gondosan tanulmányoznák a kiterített térképet.

– Csupa nagy ország – bosszankodott a király. – Nincs valami egészen kicsi foltocska? A színe teljesen mindegy.

A hadvezér arca hirtelen felderült és rábökött egy apró, kék foltra.

– Felség. Itt is van az ellenség. Kerítek mindjárt hozzá egy nagyítót és megnézzük, vajon kik is lehetnek azok.

– Pompás! – válaszolta király. – Pont valami ilyesmire gondoltam. Pillanatok alatt elbánhatunk velük.

– Ez nagyon örvendetes tény, felség – felelte óvatosan a kancellár. – Szíveskedjék azonban figyelmet fordítani arra, hogy ez a szerény foltocska Kelet-Afrikában van. Nem hiszem, hogy a hadseregünk komolyabb veszteségek nélkül kibírna egy ilyen hosszú utazást. A repülőjegyek ráadásul rengetegbe kerülnek.Ne kapkodjuk el ezt a hadjáratot. Ha most, elővételben megrendelnénk a jegyeket, jövőre jelentős kedvezménnyel támadhatnánk.

– Rendkívül ostoba vagy! Minek mennénk oda? Egyszerűen bejelentjük a királyi sajtónak, hogy alattomos módon megtámadták a békés Hengermalomközt, de mi végül alaposan elbántunk velük.  A hadvezér ez esetben természetesen én leszek nem pedig az a szétesőfélben lévő aggastyán. Mindössze az ellenség nevét kell végre kiderítenünk.

A király arca egészen kipirult a lelkesedéstől. Közben visszatért a tábornok. Kezében egy terepmintás harci-nagyítót tartott.

– No, nézzük csak, felség, kivel is akadt dolgunk. Ha szabadna, és helyet biztosítania a számomra, rögtön ki is derítem – mondta a hadvezér, majd közelebbről megvizsgálta a támadó foltocskát.

– Úgy látom, hogy az ország neve valami “D” betűvel kezdődik. Ez roppantul fenyegetőnek tűnik – ráncolta össze a homlokát. - Meg is van, felség! Ez itt a híres Darsaföld. Bevallom, még soha életemben nem hallottam felőlük.

– Én sem – válaszolta a király. – Bernoulli kancellár! Nézd meg gyorsan a számítógépen, mit írnak róluk. Mindent meg kell tudnunk velük kapcsolatban, és ki kell derítenünk a gyenge pontjaikat. Soha nem lehetünk elég óvatosak.

A kancellár méltóságteljesen beírta a keresőbe Darsaföld nevét. Mindössze 317 találatot kapott. Nekiállt áttanulmányozni az értékelhető oldalakat, majd kisvártatva megszólalt:

– Darsaföldnek nagyjából 35 ezer lakosa van, de közülük mindössze úgy 15.000 tartózkodik huzamosabb ideig az országban. Úgy látom még függetlenségi háborút sem folytattak, mivel a nagy kapkodásban elfelejtették őket gyarmatosítani.  A lakosság nagy része a környező országokban dolgozik. Békés népről van szó. A darsák a bantu népcsoporthoz tartoznak. Ha éppen az országban tartózkodnak, különféle dísztárgyakat árusítanak azoknak turistáknak, akik véletlenül beléjük botlanak. Az ország legfőbb bevételi forrását az útbaigazítás jelenti.

– Nagyszerű. Pont megfelelőek lesznek ellenségnek. Nekik erről persze nem is nagyon kell tudniuk – mondta a bölcs XIV. és fél Holumbár. Rendkívül elégedetten nézett a többiekre. Pont úgy, mint a már többször említett csatamén.

– Zseniális tervről van szó, felség – jegyezte meg kissé bizonytalan hangon a kancellár. – Szabadna esetleg érdeklődnöm a hadjárat részleteit illetően?

– Erről én is szeretnék minél többet tudni – ásított egyet Farzseb. – Egy teljesen észrevétlen vérfürdő. A hengermalomközi hadsereg nagy távolságból indított, interkontinentális képeslapok segítségével csapott le a mit sem sejtő ellenségre. Mond csak, kancellár. Van egyáltalán elegendő pénzünk támadó jellegű bélyegek beszerzésére?

– Félre a vidám mókázással, Farzseb! Nem érünk rá most ilyesmivel szórakozni – felelte a király és egyben már hadvezér. – Ez bizony valódi élet-halál harc lesz. A királyi sajtó feladata lesz a darsák által elkövetett szörnyűséges rémtettek bemutatása. Úgy vélem naponta három-négy elegendő lesz ilyesmikből. Mindig legyenek köztük olyanok is, amelyekben védtelen hengermalomköziek az ártatlan áldozatok. Kötelességünk tájékoztatni a lakosságot a rájuk leselkedő veszélyekről. Tudniuk kell, hogy Darsaföld mindenáron el akarja foglalni az ősi Hengermalomközt, mivel kegyetlenkedni akarnak. Tudják csak meg azt is, hogy az aljas darsák hamis útbaigazításokkal ejtik csapdába a turistákat, majd hosszan tartó, fékevesztett törzsi táncra kényszerítik őket, hogy elfelejtsék saját nemes hagyományaikat és népszokásaikat. Kegyetlen, mindenre elszánt népségről van szó. Semmiképpen sem engedhetjük meg, hogy a darsák elfoglalják Hengermalomközt. A sajtó majd szépen megírja, hogy én, XIV. és fél, azaz Jónagy Holumbár, véres csaták során meghátrálásra kényszerítettem a vad hordákat. Úgy vélem nekem majd az élen kell küzdenem. A részleteket a kancellárral és királyi krónikással majd kidolgozzuk. Dolphin tábornok, te szedj össze mindent Napóleon győztes ütközeteiről. Egy kicsit majd kiszínezzük azokat, hogy ne legyenek olyan rettenetesen unalmasak.

– Értem, felség. Gyorsan befejezem Hengermalomköz jelentős gazdasági fejlődését, majd nekilátok a dicsőséges, győztes háborúnak. Ezt a Darsaföld nevet gyorsan fel is írom magamnak. Nagyon kellemetlen, ha az ember egy csata kellős közepén elfelejti az ellenség nevét – válaszolta Bernoulli kancellár, aki az utóbbi időkben egyre komolyabb gyomorpanaszokkal küszködött.

Így kezdődött tehát a hengermalomköziek és a darsák közötti véres háborúskodás. Utóbbiak erről szerencsére nem értesültek. Békésen folytatták továbbra is virágzó útbaigazító tevékenységüket.

Cikk: http://nemgogol.blog.hu/2016/09/12/biztos_gyozelem

Kéri László / 2016.09.12.
Orbán Viktor legsötétebb pillanatait idézte, amikor ma magyar városokat nyíltan megfenyegetett, mondta Kéri László az ATV Egyenes Beszéd című műsorában.

Kósa Lajos / 2016.09.12.
Az EP szocialista elnöke, Martin Schulz mondta Szegeden, hogy ha tiltakozik Magyarország a kvóta ellen, akkor vannak rendes, magyarországi városok, ahova lehet menekülteket telepíteni, és külön kiemelte Szegedet, mondta Kósa Lajos az ATV Egyenes Beszéd című műsorában Orbán Viktor szavairól.

Bekiabálásokkal zavarták Orbán beszédét - 2016.09.12. - Bekiabálásokkal zavarták meg baloldali képviselők Orbán Viktor szezonnyitó beszédét az Országgyűlésben. A miniszterelnök éppen arról beszélt, hogy szerinte Brüsszel, ha Magyarországgal nem tudja elfogadtatni a kvótát, a baloldali vezetésű városokkal, Szegeddel, Zuglóval és Salgótarjánnal fogja leboltolni, hogy menekülteket fogadjanak be. A kormányfő azt mondta, hogy erről Martin Schultz, az Európai Parlament baloldali elnöke nyilatkozott korábban. Az MSZP frakcióvezetője a kijelentést aljas hazugságnak nevezte. - Link: //rtl.hu/rtlklub/hirek/bekiabalasokkal-zavartak-orban-beszedet

 

• Előző
• Tovább