Hírek
Jövőre végleg bebetonozza a társadalmi egyenlőtlenségeket a kormány
- Részletek
- Készült: 2016. május 23. hétfő, 23:58
- Találatok: 1644
Meglehetősen nyomasztó a gondolat, hogy bár még el sem értünk ennek az évnek a feléig, már tudjuk, hogy jövőre sem lesz jobb a helyzet. Márpedig ez van: borítékolhatóan tovább fog nőni szakadék Magyarországon a jómódúak és a szegények, a nők és a férfiak, a családosok és a gyermektelenek, a gyerekek és a felnőttek között. Biztató kép, ugye?
A 2017-es költségvetési terv ugyan nincs még kőbe vésve, de azért minden valószínűség szerint 2500 sora közül kevésben lesz még érdemi változás. Arról viszont már most árulkodó képet mutat, mi fontos a kormánynak, és mi az, amivel legszívesebben nem is foglalkozna. Előbbire sablonos, már-már unalomig ismert válasz a sport, azon belül is a foci, még konkrétabban a stadion – de még így is megremeg az ember szemöldöke, amikor Németh Szilárd például még 1 milliárdot forintot szeretne a költségvetésből a Magyar Birkózó Szövetség csepeli Központi Birkózó Akadémiájának létesítésére kihaknizni, és ezért nyújt be módosító javaslatot.
Beszédes adat: a költségvetésről szóló törvényjavaslatban ugyanannyiszor (101 alkalommal) van leírva a sport és az egészségügy szó.
És bármilyen súlyosan is hangzik, ezek az aprópénzek. Van a költségvetéssel ennél jóval nagyobb probléma is – amire 16 civil szervezett külön kötetben hívta fel a figyelmet.
Komoly probléma például, hogy valójában úgy ugrunk neki a következő költségvetési évnek (is), hogy fogalmunk sincs arról, az előző évi intézkedéseknek milyen hatásai voltak. Egy szemléletes példa: 2015 márciusától teljesen átszabták a segélyezési rendszert. Az átalakítás következményeiről semmit sem tudunk, így bemondásra fogadjuk el, hogy a folytatólagos finanszírozás működőképes, és nem dönt nyomorba rászorulókat. Biztos, hogy ennek így kell lennie?
Az átláthatóság amúgy sem a költségvetés erőssége. A magyar állam az utóbbi időszakban mindent megtesz azért, hogy a számára fontos (és korrupcióra alkalmas) szerveinek működésébe az állampolgárok minél kevésé láthassanak bele – a Magyar Postától a jegybanki alapítványokon keresztül az MVM-ig – és ez várhatóan a jövőben is így lesz, ha nem még rosszabbul működik majd a rendszer.
Akikről lemondanak
És akkor kik járnak bizonyosan rosszabbul jövőre? Azt már korábban is lehetett tudni, hogy azért 1000 milliárdot sikerült faragni a költségvetés néhány során. Az előzetes hírek sem voltak túl bizalomgerjesztőek: a spórolás kiterjedt például a Start munkaprogramra (ami jó alternatívája egyébkét a közmunkaprogramnak, most mégis szűkítik, mondván, egyre kevesebben vannak a munkanélküliek), az árvákra, a rokkantakra, az özvegyekre és a családi pótlékra – nem is beszélve a szolgálati nyugdíjról és a balettművészek járadékáról. Nemrég a Nemzetgazdasági Minisztérium még azzal hárította a vádakat, hogy a családi pótlék, az árvaellátás, az özvegyi ellátások, a korhatár előtti ellátások összege csupán a demográfiai adatoknak megfelelően az ellátottak valós számához igazodik, ezért lesz kevesebb. (Vajon a balettművészek száma is csökken?)
De még ennél is fontosabb egyes területeket összességében nézni. Olyan rossz gyakorlatok bebetonozására készül ugyanis a kormány, amelyek egyértelműen konzerválják majd a szegénységet.
A legszemléletesebb példa erre az, ami a közmunka világában folyik. Utaltunk rá korábban, hogy a Start munkaprogramra jövőre kevesebb pénzt szán az állam. Ezzel párhuzamosan azonban a közmunka továbbra is százezreket hajt igába, és 2017-ben is ez lesz a megoldás a munkanélküliség felszámolására. Csakhogy az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy aki egyszer bekerül a közmunka világába, az onnan jóformán semmilyen erővel nem képes kilépni. A közfoglalkoztatás épp csak a létminimum szintjén képes eltartani családokat. Ez lenne az alternatíva a munkanélküliségre, a szegénységre? Bármennyire is tudjuk, hogy nem, a kormány nem változtat a gyakorlaton, és inkább tartja az éhenhalás küszöbén a rászorulókat anélkül, hogy bármilyen élhető alternatívát fel tudna mutatni. Kényelmes megoldás ez, hiszen lehet mutogatni a javuló foglalkoztatási statisztikákat, miközben el lehet felejtkezni arról, hogy a közmunka valójában nem más, mint a szegénység tartós és kilátástalan konzerválása.
Ugyanilyen cinikus és felháborító az is, ahogyan a lakhatási támogatásokkal manipulál a kormány. A 2017-re tervezett lakhatási kiadások több mint 82 százaléka olyan támogatásokra megy el – CSOK, NOK, a (csak új építésű ingatlanokra alkalmazható) áfacsökkentés és adó- visszatérítés, illetve a lakás-takarékpénztár – amelyek jóformán kizárólag a jobb anyagi és lakhatási helyzetben élők helyzetét javíthatják. Mindezt úgy, hogy ma az egyik legnagyobb probléma Magyarországon az egyre terjedő lakhatási szegénység: mintegy 1,5 millió ember él rossz lakhatási körülmények között, akik számára nem hogy egy új ingatlan, de még a bérlakás is megfizethetetlen. A gazdaságilag fejlettebb térségekben a lakhatás jóformán megfizethetetlen (nem segített ezen az sem, hogy a CSOK és társai hatására az ingatlanárak teljesen elszabadultak), így a szegényeknek esélyük sincs arra, hogy lakóhely változtatás útján sikerüljön munkát találniuk. Mert nem tudják megfizetni. Újabb pont, ahol a szegénység bebetonozódik, modern kori röghöz kötés, embertelen körülmények között.
| Csak hogy érezzük, hogy jó helyre megy a pénz: idén február magasságában, amikor a költségvetés még csak egy délibábos terv volt, több kormánypárti képviselő is hangsúlyozta, hogy az állami kiadások érdemben nem fognak növekedni. Nos, ehhez képest azért volt olyan szegmens, ahol finoman szólva is elszaladt a ló. A Miniszterelnökség kiadásait tavaly decemberben még 4 százalékkal csökkenteni akarták, végül valahogy 40 százalékkal nőnek. A Magyar Művészeti Akadémiának 2 százalékkal kevesebb jutott volna, de inkább 59 százalékkal többet kap majd. Fontos dolgok ezek, nemde? |
10-ből 8-an támogatják az alapjövedelmet - klikk!
5 ábra arról, hogy hogyan mélyíti tovább az egyenlőtlenségeket a 2017-es büdzsé - klikk!
Kapcsolódó cikkeink:
Nekem nagyon bejött minden álmom, a többit meg pont leszarom / Készült: 2016.05.14
Veszünk egy zongorát, pont jó lesz a Hatvany-Lónyay villába. Most akciós. A villa is akciós volt, alig került 4 milliárdba, meg az apró. A zongora ára sem egy nagy ügy, minden keményen dolgozó magyar család megengedheti magának azt a 32 millió forintot, amibe kerül.
Orbánék gazdasági csodája: 1 millió embernek csoda, hogy életben van / Készült: 2016.05.07
Megígértem magamnak, hogy mivel szombat van, nem hagyom magam felidegesíteni Matolcsyval, következésképpen egyetlen mondatot nem vagyok hajlandó leírni róla, Az utóbbi napokban ugyanis sűrű viszketés jött rám, valahányszor megláttam az ő fejét, ahogy néz bárgyú pofával és az összes szemével.
És nem sül le a bőr a pofájukról, miközben halálra ítélnek / Készült: 2016.01.14
Valamelyik nagyon hozzáértő és végtelenül empatikus szakember átdolgozta az eddig is döcögve működő időskori ellátást, mert ne élősködjön már a sok kilencvenéves a közcsöcsön, amikor a rájuk elszórt pénzből lehetne hotdogos bódét építeni a felcsúti stadionba, vagy esetleg az ország parasztja bevezetheti a gázt uniós pénzből a luxusminőségű disznóólba.
FERGE: EGYRE IGAZSÁGTALANABB A MAGYAR TÁRSADALOM, EZT A KÁROS FOLYAMATOT KELLENE MEGFORDÍTANI / Készült: 2015.12.29
Hazánk egy újabb Európai Uniós felmérésben szerepel a sereghajtók között: ezúttal a társadalmi igazságosság tekintetében vizsgáztunk le. A kép azért igazán sötét, mert ez az indikátor magába foglalja a szegénységet megelőző politikákat, a szegénység és kirekesztettség számait, a foglalkoztatást, a tanulási esélyeket, az etnikumok vagy nemek közötti diszkrimináció, vagyis minden olyan tényezőt, amelytől az ország hosszú távú fejlődése függ.
A szegénység újradefiniálása / Készült: 2015.12.05
Azt, amit most írok, előre szólok, nem politikai indíttatásból teszem. A terepen dolgozó szakember szól belőlem, a szegénységgel naponta találkozó emberé.