Hírek

Mészáros Tamás: A pillanat politikája

Részletek: Készült: 2016. március 31. csütörtök, 20:32
Print; Találatok: 1927

szaki1 Jó néhány elemző és publicista mostanában jobbára úgy látja, a magyar miniszterelnök oly messzire ment az Európai Unió lankadatlan pocskondiázásában, hogy ez a durva hangnem immár lehetetlenné teszi a politikai korrekciót.

A március 15-én elmondott ünnepi beszéd unióellenes kirohanása már fokozhatatlannak tűnik; csakugyan az a kérdés, lehetséges-e az uszítás eddig elért hőfokát akárcsak középtávon is fenntartani. Mindenesetre a jóslatok úgy szóltak, hogy a miniszterelnök továbbra sem fog lemondani az unió belpolitikai használatú rágalmazásáról.

Ez a feltételezés egészen március 17-ig reálisnak látszott. Akkor azonban az újabb brüsszeli csúcstalálkozóra érkező Orbán hirtelen hangot váltott. Még a tanácskozás megkezdése előtt kijelentette: Magyarország „mozgásterének megtartásáért” ül tárgyalóasztalhoz, és „lát esélyt” ennek a célnak az elérésére. Másnap pedig, miután a huszonnyolcak egységesen elfogadták a törökökkel kidolgozott megállapodást, Orbán rögvest közölte, hogy „a magyar diplomácia elérte céljait”; a legnagyobb veszélyt – tudniillik a kötelező betelepítést – „kibekkeltük”. Újabb győzelem azok után, hogy két héttel korábban – úgymond – egyszer már „megvétóztuk” a számunkra fenyegető határozatot.

Az igazság ezzel szemben az, hogy már az előző csúcson sem vétózott senki, mert arra sem mód, sem szükség nem volt; akkor még nem született határozat a törökökkel való együttműködésről. A kötelező kvóta ellen folytatott orbáni küzdelem pedig kezdettől fogva csupán kommunikációs trükk volt. Ugyanis Angela Merkel már hónapokkal ezelőtt világossá tette, ha sikerül megegyezni Törökországgal a migrációs krízis kezeléséről, akkor az egyes tagállamok szuverén döntése lesz, hogy részt vállalnak-e az unió területére hozandó menekültek meghatározott kontingensének elhelyezéséből. Aztán egy nappal a kormány- és államfők összejövetele előtt, tehát március 16-án ezt a nyilatkozatot a „gyengébbek kedvéért” sajtótájékoztatón ismételte meg. Így hát amikor Orbán 17-én Brüsszelbe érkezett, már pontosan tudta, hogy nincs miért küzdenie – ezért is jelentette ki, hogy esélyt lát a senki felett nem aratandó győzelemre.

Mi több, a találkozóról távoztában tágkeblűen megdicsérte a „ma jól vizsgázott” Brüsszelt, mondván, „Európa majdnem mindenre képes, amire képes akar lenni”. Vagyis meg fogja oldani a nehéz helyzetet, mégpedig aszerint, amit a magyar kormány szeptember óta szorgalmaz. Orbán vállon veregette az uniót, ám egyszersmind megint valótlanságot mondott – ő ugyanis még akkor követelte a balkáni menekültútvonal lezárását, amikor a törökökkel való egyezség hiányában százezrek rekedhettek volna Görögországban. Az általa folyamatosan szidalmazott Brüsszel – s kivált Merkel – hónapokon át dolgozott azért, hogy Törökország segítsen gátat vetni a tengeren zajló embercsempészetnek, mert anélkül előbb-utóbb se Macedónia, se Szerbia nem bírta volna a nyomást. Orbán viszont jó ideig azzal vádolta az unió „tehetetlen” vezetőit, hogy képtelenek a törökök nélkül megvédeni az európai határokat.

Most azonban, hogy Davuto?lu és Merkel tető alá hozta a remélhetően működőképes megoldást, az orbáni hangvétel egyszeriben megváltozott: az unióból jó tanuló lett, mert belátta, hogy a magyar kormányfőre kell hallgatnia.

Vagyis kiderült, hogy Orbán akár két-három nap leforgása alatt is aggálytalanul képes változtatni a retorikáján. Míg március 15-én még mosdatlan hangon legyalázta Brüsszelt, 18-án már merőben más tónusban beszélt. Noha tisztában volt azzal, hogy Macedónia néhány nappal korábban csak azért merte lezárni a görög határt, mert számított az EU és Törökország között készülő kontraktusra, a Nemzeti Múzeum előtt ennek ellenére zavartalanul ostorozta a „senki által fel nem hatalmazott” brüsszeli vezetést.

Egyszerűen azért, mert akkor és ott így turbózhatta fel a menekültellenes belpolitikai kampányt. Aztán alig több mint negyvennyolc óra múltán mást kívánt az adott helyzet: az uniós csúcs után már azt a látszatot akarta kelteni, mintha legalábbis ő késztette volna cselekvésre az eladdig egy helyben topogó uniót.

Orbán csakugyan a pillanat politikájának bűvésze – bár trükkjei a mainstream Európát hidegen hagyják. Minden józan politikus tisztán látja – még az olyan jobboldali pártkorifeusok is, mint a bajor Seehofer –, hogy a magyar kerítésépítés „sikere” egyedül Németország nyitottságának volt köszönhető; akik mégis fennhangon ünneplik Orbán bátorságát, azok hozzá hasonlóan csak nyerni akarnak a migrációs válság okozta félelmeken. Brüsszelben már csak azért sem vették soha komolyan Orbán gáncsoskodását, mert soha nem is voltak reális javaslatai az egyébként követelt közös európai megoldásra – miközben folyvást a görögöket kárhoztatta, amiért nem hajlandók lezárni tengeri határukat, tökéletesen ismerte ennek a követelésnek a képtelenségét.

A politikai racionalitáson nevelkedett elemzők azért akadnak fenn a magyar miniszterelnök mindig csupán a pillanatnyi helyzetet uralni akaró, rövid távra szóló akcióin, a távlatos gondolkodás és a kockázatelemzés látszólagos hiányán, mert mást értenek ésszerűségen, mint ő. Orbán az évek során eljutott odáig, hogy ezt a hagyományos reálpolitikát felesleges körülményeskedésnek tekinti. Csak az ökör következetes, vallja a régi bölcsességet, és ezért inkább az adott helyzetek praktikus, minden eszmei avagy értékszemponttól mentes kiaknázásában hisz. Ez a felfogás persze nem működik tökéletes cinizmus és az igazság kegyetlen megcsúfolásának feltétlen képessége nélkül. És mindig bekalkulálandók a meglepetésszerű kudarcok, a végrehajtásba becsúszó hibák, netán a váratlan, kedvezőtlen fejlemények. Amelyekre egyre újabb és újabb hazugságokkal, elterelésekkel, gyors ellentámadással, személyre vagy akár intézményre szabott lejárató hadjáratokkal kell reagálni. Persze fel nem fogható, hogy lehetett vállalni például a kopaszok választási irodánál végrehajtott bevetését – lényegében a politikai gengszterizmus tökéletes manifesztumát –, amikor nyilvánvaló volt, hogy annak a kormánypártra háruló, enyhén szólva káros következményei nem állnak arányban a manőver feltételezett hasznával. Az sem éppen követhető logika, hogy a közérdekű információk szabadságáról rendelkező, egyébként az uniós jog által is garantált törvény módosításával sikerülhet eltüntetni a nyilvánosság elől a nemzeti bank százmilliárdjait. A borítékolható botrányok azonban hiába erodálják egyre jobban a rezsimet, Orbán minden jel szerint mégis elviselhetőnek tartja ezt a mind kevésbé elhanyagolható rizikót. Pedig látnia kell, hogy ha nem „vattáztatja” a rendezvényt, hívei március 15-én már a lengyel segédcsapatokkal együtt sem töltik meg a Múzeum körutat – ellenben tízezrek vonulnak fel ellene demonstrálni a Kossuth téren. Alighanem úgy gondolja, hatalma túléli mindazt a számára rossz pillanatot, amit éppen nem sikerül uralnia, hiszen megvannak az eszközei a válaszlépésre: kezében a pénz, a média és a törvényhozás.

De ahogy az unióban rendre túllépnek rajta az események és a megoldások, úgy itthon is ellene dolgozik az idő. A pillanatok, ha lassan is, olyan folyamatokká állnak össze, amelyek felett nem lesz hatalma többé.

Cikk: http://www.168ora.hu/velemeny/orban-viktor-eu-brusszel-kvota-angela-merkel-143959.html

„A migránsok nem egyenlők a terrorizmussal” - 2016.04.02. - A külügyminiszter szerint a kormány sosem állította, hogy a migránsok egyet jelentenének a terrorizmussal. Szijjártó Péter egy amerikai külpolitikai lapnak nyilatkozott. Azt is mondta, a magyar kormány keresztény, így sohasem valamivel szemben politizál. Orbán Viktor azonban korábban egy másik amerikai lapnak azt mondta: minden terrorista migráns. A kormányzat korábban plakátkampányt is indított a bevándorlás ellen, illetve tévéreklámokban terjesztették, hogy a migráció növeli a terrorveszélyt. - Link: //rtl.hu/rtlklub/hirek/a-migransok-nem-egyenlok-a-terrorizmussal

Még hátramenetet is kapcsolna – így viccelt - 2016.04.02. - Elgázolná a menekülteket egy veszprémi Fideszes önkormányzati képviselő. Stiegelmaier Józsefné a Facebookon írt arról, hogy kamionnal hajtana át a migránsokon. Még hátramenetet is kapcsolna - így fogalmazott. A politikus szombaton egész nap elérhetetlen volt, de egy újabb hozzászólásban azzal védekezett, hogy bejegyzését humorosnak szánta. A Fidesz szerint a képviselőnő szavai helytelenek és felelőtlenek voltak, de mivel a bejegyzést azóta törölte, lezártnak tekintik az ügyet. - Link: //rtl.hu/rtlklub/hirek/meg-hatramenetet-is-kapcsolna-igy-viccelt

www.atv.hu / videó

Friderikusz - 1. rész 2016.03.31. / 2016.04.01.
Miközben Brüsszelben és Párizsban majd valóságos tömeggyilkosságért állnak a terroristák bíróság elé (már akik túlélték), Magyarországon az "évszázad terroristapere" rövidesen megafonhasználat miatt indul. Az emlékezetes tavaly szeptemberiröszkei összecsapás nyomán, amely magyar rendőrök és a menekültek között történt, a szegedi járásbíróságon elkezdődött annak a tíz menekültnek a pere, akiket az ügyészség megvádolt, hogy tömegzavargás résztvevőjeként elkövetették a határzár tiltott átlépésénekbűntettét. Műsorunkban ...

Kitüntették, majd lehet, hogy betiltják - 2016.03.31. - Kövér László jelenlétében, innovációs díjjal tüntették ki a Parlamentben azt a céget, amelynek nemzetközileg is elismert termékét éppen most akarja betiltani a kormány, ha terrorveszély fenyeget. A cég okostelefonokra fejlesztett alkalmazásával olyan beszélgetéseket lehet folytatni, amelyeket nem tudnak lehallgatni. A vállalkozás azt mondja, ha betiltják őket, elérhetetlenné teszik a szolgáltatást Magyarországon. - Link: //rtl.hu/rtlklub/hirek/kituntettek-majd-lehet-hogy-betiltjak

Kapcsolódó cikkeink:

A bezárkózó országoknak nincs esélye a XXI. században / Készült: 2016.03.27
■ Ha valaki azt állítja, hogy meg tudja mondani, pontosan milyen lesz a világunk 20-30 év múlva, az alighanem nem mond igazat. Ha viszont csak annyit állít, hogy a világunk alapjaiban fog felfordulni, akkor valószínűleg nem téved olyan nagyot.