Hírek
Magyar Bálint: még befelé megyünk a rendszerbe
- Részletek
- Készült: 2015. november 07. szombat, 18:47
- Találatok: 1627
A maffiahasonlat azért megfelelő az Orbán-rezsimre, mert egyszerre van jelen e rendszerben a patrónus-kliens viszony, ami egy patriarchális család mintáit hordozza, s ennek illegitim kiterjesztése a nemzet egészére - mondja Magyar Bálint. A Magyar polip jövő héten megjelenő harmadik kötetében - amelynek a volt miniszter egyik szerkesztője is - arról ír, hogy az általa „polipbürónak” nevezett csoport - a fogadott politikai család felső rétege - a nemzetközi jog és a magyar büntetőjog alapján is egyfajta bűnszervezetként működik.
- A jövő héten jelenik meg a Magyar polip harmadik kötete. Az első kettő bevallott célja az volt, hogy egyfajta fogalomkészletet adjon ahhoz, hogy megérthessük, leírhassuk, milyen is az Orbán-rendszer. Ezek szerint az első két kötet elérte célját, sikeres volt, ezért van szükség az újabbra?
- Attól függ, miben mérjük a sikert. Az első kötet 15 ezer, a második 8 ezer eladott példánynál jár. Hasonló szociológiai-politológiai tanulmánykötetek nem szoktak ekkora számban fogyni. Nyáron jelent meg az én kisebb összefoglaló könyvem, A magyar maffiaállam anatómiája címmel, és valóban a jövő héten jelenik meg a harmadik kötet. Ezzel vélhetően le is zárul a sorozat. A három kötetben több mint hatvan szerző tanulmányai olvashatóak, tehát ez abban az értelemben is siker, hogy a tudományos közeg egy meghatározó, bővülő része nem idegenkedik ennek a fogalomrendszernek a használatától.
- Akkor egyértelmű a siker?
- A politikai köznyelvbe ugyanakkor csak fragmentáltan került be. Bár feltűnt civilszervezetek megmozdulásain, de a demokratikus ellenzéki erők egységesen nem használták. Ez arra a mélyebb problémára is utal, hogy kormánykritikai paradigmában marad-e az ellenzék – tartalmában és nyelvileg is -, vagy a rendszerkritikaira helyezkedik. Ezt a megközelítést, amely a Magyarországon kialakult autokratikus rendszert más posztkommunista országok - például Oroszország, Azerbajdzsán, vagy néhány volt szovjet közép-ázsiai ország - autokráciáival rokonítja, az jellemzi, hogy nem a liberális demokráciák leírásánál használt kategóriakészletet használjuk. Így egy olyan nyelvet kerestünk, amely ezek sajátos természetére reflektál, nem pedig átmeneti állapotnak tekinti egy diktatúra-demokrácia tengely mentén. Egy modell alkalmazhatóságát azon lehet mérni, hogy a leírandó jelenségek mekkora hányadát képes magyarázni, illetve, hogy a modell alapján milyen mértékig lehet predikciókat tenni. Úgy érzem, miközben vannak alternatív leírási kísérletek, nem találkoztam olyan modellekkel, amelyek a mai magyar valóság jelenségeinek szélesebb körét lennének képesek értelmezni. Viszont folyamatosan bekövetkeznek az e modell alapján valószínűsíthető események.
- Mi lehet az oka annak, hogy épp a demokratikus ellenzék nem, vagy csak részben veszi át ezt a fogalomrendszert? Legutóbb egyébként Gyurcsány Ferenc használta programja ismertetésekor. Talán az ön korábbi pártpolitikai szerepétől való idegenkedés tartja vissza a pártokat?
- Ennek különböző okai vannak, lehet a személyem is: mit keres egy volt politikus a tudomány világában. Sokan a maffiaállam kifejezés alapján publicisztikának minősítik a leírást, s nem a hatalom természetét, kulturális mintáit megragadó fogalmat látnak benne. Egyébként amióta a kötetek megjelentek, korrekt szakmai kritika nem fogalmazódott meg velük szemben: vagy használják, vagy negligálják. A különféle elgondolások egymással ütköztetett, szakmai vitakultúrája kiveszett magán a liberális értelmiségen belül is. A rendszerváltás előtt számos kutatóintézetben dolgoztam, s persze a cenzúra nem engedte rendszerkritikai írások nyilvános megjelenését, de sokat mégis kiadtak belső intézeti kiadványként, alacsony példányszámban. Annak idején normális volt, hogy a különböző intézetek szakemberei közösen vitattak meg kérdéseket, amelyek segítségével a 70-80-as években kialakult a rendszerkritikának egy közös nyelve. Ez a közös ideológiai, teoretikus, nyelvi keret az egyik feltétele volt annak, hogy a rendszerváltáskor megszülethessenek a liberális demokrácia intézményei. Ugyanakkor ez csalóka is volt, mert az értelmiség szélesebb körben használta ezt a liberális, racionális, szekuláris nyelvet, mint amennyire a társadalom osztotta az e nyelv által közvetített értékeket.
- Talán könnyebb dolga is volt a 80-as években az értelmiségnek, hiszen nem kellett új fogalomrendszert teremteniük. Az SZDSZ már akkor is kimondta, hogy nincs harmadik út, mert az a harmadik világba vezet. De a Magyar polip nem épp arról szól, hogy Magyarország és a többiek egy harmadik utat követnek?
- Olyan értelemben harmadik útról nem beszélhetünk, hogy a nyugatias demokráciát a keleties diktatúra elemeivel vegyítve valamilyen előremutató, követendő rendszer jönne létre. Ugyanakkor nem is a korábbi diktatúrák reinkarnációjáról, hanem egy új típusú autokratikus rendszer kialakulásáról van szó. A szerzői kör arra tesz kísérletet, hogy újraértelmezzen jelenségeket és a maffiaállam fogalmi készletével írja le őket. Vannak olyan jelenségek természetesen, amelyeket többfajta nyelven is le lehet írni. Például a liberális demokrácia intézményeinek elsorvasztását be lehet mutatni, mint az illiberális állam jelenségét. Ugyanakkor vannak olyanok is, amelyeket nem lehet a maffiaállam fogalmain kívül értelmezni. Az Orbán-Simicska háborút például reménytelen lenne az illiberális állam kategóriakészletével elmesélni. Események sora veszíti értelmét, ha nem a maffiaállam fogalmi rendszerében jellemezzük őket.
- Pedig sok nyugati megfigyelő számára az Orbán-rezsim inkább csak egy torzult demokráciának tűnik, melyben azért fellelhetők a demokrácia intézményei, csak éppen tökéletlenül működnek.
- Inkább az a kérdés, miért kell fenntartani a demokrácia Potyemkin-falvát. Alapvetően azért, mert szakadék van a hatalom tényleges természete és legitimációja között. Vannak kísérletek arra is, hogy a kialakult rendszert feudális, patrimoniális rendszerként írják le, amelynek alapvető jellemzője a patrónus-kliens viszony. De azért nem tekinthető ez szimplán feudális, vazallusi viszonyra épülő hierarchikus rendszernek, mert ott az uralom természete és legitimációja egybeesett. A király, a földesúr nem szorult rá arra, hogy a népe megválassza, nem kellett manipulálnia a különböző „demokratikus” intézményeket, hogy legitimálja magát. A maffiahasonlat azért megfelelő, mert egyszerre van jelen ebben a rendszerben a patrónus-kliens viszony, ami egy patriarchális család mintáit hordozza. Ugyanakkor ennek illegitim kiterjesztése a nemzet egészére. Ez a rendszer még a saját ideológiája alapján is illegitim, ezért szorul rá a látszatdemokrácia intézményeinek fenntartására, illetve a demokratikus intézmények torzítására...
Teljes cikk: http://nepszava.hu/cikk/1075563-magyar-balint-meg-befele-megyunk-a-rendszerbe