Rózsalovag

Részletek

Készült: 2015. augusztus 14. péntek, 23:37

Print 

Találatok: 3798

Kérem szépen, én már időnként azon kapom magamat, hogy szeretném békén hagyni a Civil Összefogás Fórumát, nem járja, hogy állandóan a dolgaikkal foglalkozom, van még széllelbélelt társaság a hazában épp elég – de mikor már elfeledném őket, mikor megfeledkeznék róluk, mindig tesznek róla, hogy megint a közbeszéd tárgyává váljanak. Mintha tudatosan terveznék.

De hiszen valószínűleg tudatos, ám nagyon ostoba tervezéssel is állunk szemben, minden pillanatban ki akarnak állni a kormány mellett, feltűnően, nyilvánosan, hadd lássa mindenki: ez az ő kormányuk és senki másé! Mondjuk, ebben hajlandó is lennék kiegyezni velük, vigyék, legyenek vele nagyon boldogok, és a kormány határozatai azon túl csak rájuk vonatkozzanak, de hát ez közjogilag kissé abszurd volna. Azonban a kormány továbbra is mindenki sorsáról határoz az országban, nem csupán a kedvenceivel foglalkozik – és ki tudja, a CÖF mennyi ideig lesz kedvenc?

Érzi ezt Csizmadia László is, és görcsösen bizonygatja érzelmeit, a héten már a második bődületesen stupid iromány kerül ki a kezéből, hagyja el a pennáját – az elsővel már foglalkoztam volt ezeken a hasábokon, akkor arra jutottam, hogy a CÖF igenis végez aktív, termelő munkát, éspedig „Rémhírt termel, pletykát és közleményt.” És, mint minden munkás, minden őstermelő, jogosan várja el, hogy verejtékes munkáját tisztességgel megfizessék. Hogy lassan úgy néz ki, ezeket a terményeket senki meg nem rendelte, és piacuk, sőt, szezonjuk sincs? Nem baj. Akkor a hűséget, megbízhatóságot bizonyítják ezek a közlemények.

Meglehet, tévedtem.

Meglehet, hogy ennél sokkal többről van szó, mélyebb, emberibb dologról.

Érzelmekről.

Ugyanis a CÖF tegnapi nyilatkozatában élesen elítélte – Sólyom László volt köztársasági elnököt. Nem, nem az ellenzéket, nem a migránsok civil segítőit, á, dehogy – a konzervativizmusáról ismert volt elnököt. Ugyanis képes volt kiosztani a Köztéren egy zacskó háztartási kekszet a migránsok gyermekei között. Az igaz, nem csak migránsok voltak ott, hanem körülbelül három hadosztály fotós és a magyar tulajdonban lévő tévékamerák mintegy hetven százaléka is, tehát viszonylag olcsó volt a reklám neki – egy zacskó kekszért bekerült az összes címoldalra és híradóba, márpedig a stábok kiszállási költségeit ismerve, csak annyit mondhatunk: Sólyom nem rossz üzletember. De nem is ez a lényeg. A lényeg az, mit szólt ehhez Csizmadia?

Budapest, 2015. augusztus 13., csütörtök (OS) – A sajtóban megjelent tudósítások szerint Sólyom László volt köztársasági elnök látogatást tett azon a nemrég felújított II. János Pál pápa téren, amelyet a kerület polgármestere Kocsis Máté szerint teljesen tönkre tettek a bevándorlók, és együttérzését demonstrálta az illegális migránsokkal.

 

A volt államfő lépése nyilvánvalóan politikai tartalmú és ellentétes a kormányzat azon törekvéseivel, amelynek célja, hogy a menekültáradat ne okozzon szükségtelenül nagy kárt Magyarországnak.

 

Sólyom László gesztusa különösen annak fényében elgondolkodtató, hogy meglepő módon visszafordult a komáromi Duna hídon, noha tudta, hogy a felvidéki –politikailag üldözött – magyarok jelentős számban vártak rá Révkomáromban.

 

A volt államfő érzékenységi küszöbét az sem érte el, hogy az Alkotmánybíróság egykori elnökeként részese volt annak a döntésnek, amely megakadályozta, hogy a rendszerváltást követően felelősségre vonják azokat a kommunista vezetőket, akik az államszocialista rendszer politikai üldözöttjeinek életét megnyomorították.

 

Sólyom László szelektív érzékenysége egyértelműsíti, hogy kevésbé szenzitív azokra kérdésekre, amelyek a magyarság számára jártak hátrányos következményekkel és nem veszi figyelembe azt, hogy a magyar kormány figyelemfelhívó intézkedései egyre inkább elfogadottá válnak az európai közpolitikában és közgondolkodásban.

 

Mint ismeretes az év első felében közel 70000 bevándorlónak kevesebb, mint egy százaléka minősült menekültnek, így kiemelt felelőssége van abban nemcsak jelenlegi, de volt állami vezetőknek is, hogy a migráció illegális oldalát milyen formában támogatják.

 

CÖF-CÖKA Vezetősége

Kiadó: Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány” (OS)

Hát, ezt se nekem mondták. Mellesleg, Csizmadia úr, jön egy sörrel, Kocsis Máté nevét elütötte, kihagyta a szóvégi „s”-t, igazán tudhatná, hogy mindenben maradhat elütés, csak névben nem – mindegy, már javítottam. Viszont csak ezt, a többi helyesírási hibát meghagytam. De hát mi dolog ez, hogy így nekiment Sólyom úrnak, akivel valamikor közös platformon voltak? Eddig nem volt baj, hogy megfordult a hídon, csak most? Eddig nem volt Sólyom „kevéssé szenzitív” a magyarság sorskérdései iránt, csak most lett hirtelenjében hazaáruló? Vigyázzunk ezzel a logikával, mert nincs magyar politikus, aki meg ne járta volna jó párszor a damaszkuszi utat, mármint nem a mostanit, a Szent Pálét – ha elkezdjük kimerni a múlt mélységes mély kútját, irtóztató dolgokra bukkanhatunk benne egyesek esetében, csuhásozásokra, Liberális Internacionáléra, székházakra… jobban teszi Csizmadia mester, ha nem kutat a mélyben, az amúgy is hallgat, hanem csak fecseg a felszínnel.

De különben én nem is látom ezt tudatos politikai eszköznek.

Csizmadia úrnak egyszerűen ez jutott az eszébe, ennyi rosszat tudott mondani Sólyom Lászlóról. Már, ha ez rossz. De lehet, hogy minden mást már el is felejtett vele kapcsolatban.

Hanem a tempó, a hangvétel az, ami érdekes.

Mintha egy Liliom, egy ligeti hintáslegény védené a kedvesét, aki kimenőt kapott aznapra a nagyságáéktól. Tessenek hinni nekem: ezer kocsmai verekedést láttam, mintegy nyolcszázban részt is vettem, mindig így kezdődik. Belékötnek valakibe.

Amiből csak azt a következtetést tudom levonni, hogy Csizmadia László szerelmes, reménytelenül szerelmes, és érzelmeinek tárgya a magyar kormány. Ó, ha gyöngyházként ragyogó kicsiny fülkagylójára bukhatna, és belébúghatná végre őszinte szerenádját! Mármint, a kormány fülkagylójára gondolok, mint olyan. Hát semmi baj, szeressétek egymást, gyerekek, a szív a legszebb kincs, mondaná Bilicsi Tivadar, ha szóhoz jutna a túlvilágról, ahol most éppen röhög, ha ezt olvassa – de tegyétek otthon, négy fal között, intim együttlétben, kettecskén, mert a külvilágot kissé irritálja a látvány.

Nagyobb baj, hogy mintha erre a hódolatra miss Kormánynak semmi szüksége nem lenne. Most mikor a CÖF teljes kapacitásával támadja a migránsokat és mindenkit, aki csak kapcsolatba kerül velük, most, mikor annyi papír fogy Csizmadia úr irodájában, mint utoljára a tömegtüntetések idején, most nem áll ki a hűséges lovagja mellett. Ehelyett tranzitpontokat létesít, ha döcögősen is, de elindultak az ingyenes buszjáratok a pályaudvarok között, megjelentek a máltaiak is, a Vöröskereszt is, a történelmi egyházak is – mintha mindenki érezné, hogy kifulladóban a menekültellenes kampány, és most már kezelni próbálják a kérdést az eddigi harc helyett.

Egyedül Csizmadia lovag harcol jó kétkezes pallossal hatalmas markában a nagy büdös semmivel, mint egy magára maradt templárius, vág, sújt, hárít, és kicsit sem zavarja, hogy az ellenség el sem jött. Nem is baj, különben.

Ugyanis ő szerelmes a kormányba, és ezt bizonyítja, ha kell, ha nem, de leginkább akkor, amikor az a kormánynak is kellemetlen.

Mert ő egy Lóhering, egy Rőzselovag.

Őt tiszta ideálok vezérlik, nem érdeklik a mocskos anyagiak.

Vagyis bocsánat: de.

Nagyon is érdeklik.

Hát, nem tehetek róla, egy régi zsidóvicc jut eszembe a helyzetről, Csizmadia mester:

- Nem tudod, Kohn miért nősült meg? Pénzért, vagy szerelemből?

- Is-is.

- Hogyhogy?

- A pénz iránti szerelemből.

Cikk: http://huppa.hu/rozsalovag/

Kapcsolódó cikkek:

• Bánáti bazsarózsa és migránsok
  Érdekesen alakulnak némely emberi sorsok, és még különösebb drágalátos szülőhazánk szellemi állapota, amint folyamatosan süllyed a mocsárban lefelé. Uralkodik el a téboly, immár abszurd színdarabbá válik életünk, és szomorúan állapítjuk meg, hogy ennél többet érdemeltünk volna, de még azt is, hogy nem erről volt szó annak idején.
• Sólyom László esete a rezsimszolgákkal
  Az történt, hogy a volt köztársasági elnök, aki a néhai Magyar Köztársaság egyik alapító atyja volt, migránsok gyerekeivel viselkedett úgy, ahogy azt elvárjuk civilizált emberektől.
• A gonosz felemelkedésének stációi
  Még valamikor májusban mondta a miniszterelnök, hogy „persze hogy befogadjuk mi az életükért menekülőket, hisz a mi szívünkben van irgalom”.

 

• Előző
• Tovább