Hírek
Para-Kovács Imre: Azt mondod, kis ország, jól van
- Részletek
- Készült: 2014. augusztus 24. vasárnap, 06:23
- Találatok: 1551
Innen írok önöknek, szerencsés idegenbe szakadt honfitársaimnak, a nyolcvanas évekből, hogy nyoma maradjon az idő és tér teljes kicsorbulásának, amikor hirtelen elkezdtek az órák össze-vissza járni, és más időt mutatnak Magyarországon, mint például Belgiumban, Szíriában vagy az Egyesült Államokban.
Sohasem volt ez másként.
Sohasem írtuk ugyanazt a dátumot itthon, mint Mozambikban vagy az NSZK-ban, de létezett valamiféle iránya az időnek, ami természete szerint haladt előre, aztán hol lassabban, hol gyorsabban, de mindig egy irányba. Mendegélt. Telt a csermelyléptű idő, ha értik mire gondolok.
Amikor például Irakban 1342-t írtak, utána 1343 következett, nálunk 1866 után 1867, máshol meg 1976 után 1977. De most nem ez történik, hanem visszazuhantunk 1981-be, pedig már majdnem elértük a kilencvenes éveket. Lecsúsztunk a kád pereméről, mint valami béna pók, és most bámulunk a lefolyó mellől, erősen reménykedve, hogy senki sem nyitja ki a csapot.
Örömmel közölhetem önökkel, hogy Kádár gyengül, de még viszonylag értelmes beszédeket mond, a demokratikus ellenzék mozgolódik, természetesen az esélytelenek idegességével, és folyamatos zaklatásnak kitéve, a művészetek virágoznak (naná, hogy pénz nélkül, önkéntes és jótékonysági alapon, mindenkinek van rendes állása, de esténként felmegy a színpadra és bátor), a sajtó persze messze nem szabad, azonban a vájtszeműek esetenként merész írásokat fedezhetnek fel vidéki folyóiratokban, sőt, néha még az országos napilapok publicisztika rovatában is. Grósz Károly, és a Párt hiénái nyálcsorgatva várják, hogy kidőljön a vezér, de a háta mögött már javában osztogatják az egyelőre még állami vagyont. Tudják, hogy mielőtt a homloka koppan a parketten, azonnal cselekedniük kell, mert nem lesznek szabályok, az erősebb hiéna privatizál.
Számomra azért rohadt kellemetlen, hogy nem maradtunk a kilencvenes években (a 2000-es évek csak álom volt errefelé mindig), mert akkoriban szó volt valami szabadságról, demokráciáról, minőségről és jogokról, én például sokáig azt hittem, hogy a jó zenék kiszorítják a rossz zenéket a rádióból, és a jó kenyér letolja a rossz kenyeret a polcokról. Mindig is hülye álmodozó voltam, de azt azért nem gondoltam volna, hogy kétszer kell végigélnem ugyanazt az életet.
Állítólag a pokol lényege is ez: ugyanazt a hibát mindig és mindig elkövetni, ugyanazt a bűntudatot átélni újra és újra, ugyanúgy bűnhődni a végtelenségig. Aztán egyszer csak kitágul a Nap, a Föld pedig elpusztul – gondolják a materialisták, de van egy rossz hírem: a poklot ez nem fogja érinteni.
De az életben, a fizikai létben megtapasztalni, hogy milyen ötven évesen visszaállni a startvonalhoz, és elkezdeni lefutni megint a távot, no, azért ez túlzás.
Az egykori hegyeshalmi határátkelőhelyen megállva, kis szerencsével egyik lábunk 2014-ben lehet, a másik meg 1981-ben. Falrengető érzés, mégsem szakít szét bennünket, csak szédülünk. Ehhez képest az Einstein-Rosen‑híd csak egy vacak vurstli, Zizi, Bambi, na meg természetesen körhinta...
Teljes cikk: http://nepszava.com/2014/08/velemeny/para-kovacs-imre-azt-mondod-kis-orszag-jol-van.html
...azok a 80-as évek... - Menő cuccok a 80-as évekből. Ki ne emlékezne..?