Az újév ritka pillanat, hiszen csak minden 365. napon jön el. Ilyenkor még friss az emlékezet, de már megbillen a múlt. Ilyenkor az ígéreteknek, fogadalmaknak nagyobb súlya van. Nehezebb félmondatok mögé bújni, nem lehet a „nem most van itt az ideje” kifogásával elhalasztani a kimondandót. 2026 nem az óvatoskodás éve lesz. Most nemcsak az idő fordul, hanem a történelem. Most nemcsak remélni kell a változást, hanem tenni érte és számot vetni vele. Több milliónyi magyar ember várakozása szerint ez az év az ország, a magyar társadalom kijózanodásának éve lesz. A NER politikai rendszere immár megbukott. Nem adminisztratív értelemben, hanem erkölcsileg és történelmileg. Orbán rezsimje nem azért omlott össze az elmúlt időszakban, mert az ellenzék ügyesebb kampányt folytatott, hanem mert elfogyott mögüle az ország. Elfogyott a hit, a félelem már nem működött, a cinizmus pedig önmaga karikatúrájává vált. Egyre több gennyes kelés fakadt ki az ország testén, s nem volt már sem elég seprű, sem elég szőnyeg a sokasodó problémák és bűnök szőnyeg alá söpréséhez.
A NER nem egyszerűen rossz kormányzás volt, hanem tudatos államfoglalás. Olyan rendszer, amely a jogot alárendelte a vezér és bűntársai akaratának, az intézményeket a párthűségnek, a közvagyont a magánérdeknek. A lopás nem melléktermék volt, hanem működési elv. A propaganda nem túlkapás, hanem alapfunkció. A megosztás nem kommunikációs hiba, hanem hatalmi technika. A cél, hogy a hatalom leváljon az ellenőrzésről, a felelősségről és végső soron a valóságról. Egy olyan rendszer, amelyben a törvény nem korlát, hanem eszköz; az intézmény nem ellensúly, hanem díszlet; a nemzet pedig nem közösség, hanem hivatkozási alap. Az állam alrendszerei sorban mondtak, mondanak csődöt az önkormányzatoktól az egészségügyig, a közoktatástól a vasúti közlekedésig, a gazdaságirányítástól a gyermekvédelemig. Bibó István 1948-ban, az Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem című esszéjében írta, hogy „a politikai hisztéria lényege az, hogy a politikai közösség elveszti kapcsolatát a valósággal”. A NER működése ennek tankönyvi példája lett: kitalált, vagy óriásivá felfújt fenyegetések, állandósított veszélyérzet, és mindezekre hivatkozva a hatalom önmaga fenntartását azonosította a nemzet érdekével. Az Orbán-rezsim elveszítette kapcsolatát a valósággal, s jó ideje pontosan a Bibó által leírt állapotba jutott. Már nem kormányzott, csak reagált. Már nem vezetett, csak fenyegetett. Már nem meggyőzni akart, hanem elhallgattatni. A zsarnokság modern formája nem bakancsban járt, hanem jogszabályokat írt, vizsgálatokat állított le, pályázatokat bírált, hirdetéseket helyezett el és frekvenciákat osztott. Ez a rendszer most, 2026-ban véget ér. De ezzel nem befejeződik, hanem elkezdődik a munka.
1. A jogállamot nem restaurálni, hanem újjáépíteni kell. Mert illúzió azt hinni, hogy a jogállam „visszaállítható”. Amit a NER tett, azt nem lehet egy-két mozdulattal visszacsinálni. Alkotmányos intézményeket üresített ki, szabályokat torzított el, precedenseket rombolt szét, ezernyi jogszabállyal igyekezett magát örök időkre bebetonozni. Ezért az új korszak első nagy politikai feladata nem a restauráció, hanem az újraalapítás. Független igazságszolgáltatás és bűnüldözés nélkül nincs demokrácia – ez nem jogászi közhely, hanem tapasztalati tény. Az ügyészség és a rendőrség pártállami bekötésének megszüntetése, az alkotmánybíráskodás depolitizálása, a bíróságok valódi autonómiájának helyreállítása nem halasztható kérdések. Ezek nem ideológiai viták, hanem működési minimumok. Sem az egyszerű, sem a reménybeli kétharmados felhatalmazás – ha meglesz – nem arra szolgál, hogy új hatalmi centrum épüljön, hanem arra, hogy a hatalom leválaszthatóvá váljon önmagáról. Olyan szabályokra van szükség, amelyek nem bíznak a politikus erkölcsében, hanem korlátozzák a mozgásterét. Mert az elmúlt másfél évtized egyik legfontosabb tanulsága éppen az, hogy a jó szándék nem alkotmányos garancia. A kétharmados felhatalmazás – ha megszületik – történelmi eszköz. Bibó figyelmeztése itt is érvényes: a demokráciát nem az menti meg, ha „jó emberek” kapnak korlátlan hatalmat, hanem az, ha senki nem kaphat korlátlan hatalmat, mert annak valódi, működő intézményesített korlátai vannak.
2. A közpénz, a korrupció, az elszámoltatás terén a tabuknak véget kell vetni! Nem lehet új korszakot hirdetni a régi struktúrák érintetlenül hagyásával. A NER gazdasági hátországa nem piaci siker, hanem gondos cinizmussal irányított állami újraelosztás eredménye. Nem vállalkozói zsenialitás, hanem politikai protekció. Ennek kimondása nem irigység, hanem realitás. Az elszámoltatás pedig – bármit sulykoljanak majd az elmúlt évtizedek korrupcióinak haszonélvezői – nem bosszú, hanem jogállami kötelesség. Európai Ügyészség, valamint az elmúlt évtizedek döbbenetes arányú vagyonosodásait vizsgáló, különleges felhatalmazással rendelkező ügyészi hivatal felállítása, független vizsgálatok, átlátható eljárások, valódi közbeszerzési kontroll – nem kampányígéretként, hanem intézményesítve. Mert ha a közpénz eltűntetése, magánvagyonokká juttatása következmények nélkül marad, akkor a rendszer szelleme túléli saját bukását. Emlékeztetnék Márai Sándor Naplójában többféleképpen is megfogalmazott gondolatra: a polgár nem társadalmi státusz, hanem erkölcsi minőség, ott kezdődik, ahol az ember nem tűri el, hogy becsapják és megalázzák. Az új korszak pedig akkor kezdődik, amikor sem a polgár, sem az állam nem tűri el tovább, hogy kifosztották, hogy kifosszák.
3. A NER egyik legsúlyosabb bűne a nyilvánosság megszállása és bedarálása volt. Nemcsak a médiapiac torzult el, hanem maga a valóságérzékelés. Egy társadalom, egy ország, amelyben a hírek jelentős része kormányzati politikai megrendelésre készült orbitális propaganda-hazugság, dezinformáció, karaktergyilkossági kísérlet, nem képes jó döntéseket hozni. Az új korszaknak nem új kormányzati médiát kell építenie, hanem szabad médiát. Jogszabályi garanciákkal, átlátható állami hirdetési rendszerrel, a közmédia valódi közszolgálati újradefiniálásával. A sajtó nem a kormány kommunikációs osztálya, hanem a társadalom ellenőrző szerve. A média és nyilvánosság területén vissza kell térni a valóság talajára. Mindazokat a szerkesztőségeket, amelyek a NER aktív részeseiként tettestársak voltak a társadalom tudatos félrevezetésében, azonnal be kell záratni. Ez sem bosszú, hanem ez is jogállami kötelezettség. Azokat a szerkesztőket, sajtómunkásokat, akik élen jártak ebben a tevékenységben, felelősségre kell vonni, s persze örökre eltiltani a média környékéről is. Bloggerként, állami támogatás nélkül nyugodtan hazudozhat tovább, az már az ő dolga. Viszont az álhírek terjesztéséért és rágalmazásért, lejáratásért járó jogszabályi büntetési tételeket – beleértve a pénzbelit is – tízszeresére, százszorosára kell emelni.
4. Az elmúlt évek külpolitikája nem a magyar érdekekről szólt, hanem a kormányzat belpolitikai túléléséről. A „szuverenitás” hamis jelszava alatt Magyarország perifériára sodródott, elvesztette legfontosabb szövetségeseit, s olyan autoriter rendszerekhez dörgölőzött, amelyeknek sem erkölcsi, sem stratégiai értelemben nem volt mit kínálniuk. Egyszerűen csak használták, illetve felhasználták az Orbán-rezsimet EU-ellenes céljaikhoz, illetve annak piacához való hozzáféréshez. Az év nyarától új külpolitika kezdődik. Értékalapú, európai, transzatlanti, kiszámítható. Olyan, amely érti: a magyar érdek nem az asztal felborítása, hanem a helyfoglalás annál. Magyarország nem különutas kivétel akar lenni, s főleg nem EU-n kívüli autokráciák kézivezérelt bábja, hanem komolyan vett partner. Véget ér az önkéntes elszigetelődés dicstelen korszaka. Ahogy Petőfi mondta egykor: „A magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez” – ez lesz a külpolitikai mérce. S a magyar név akkor lesz újra tisztelt, ha nem a vétó fenyegetésével, hanem ésszerű, előre mutató javaslatokkal él. Ha nem zsarol, hanem épít és együttműködik.
5. Az előző négy kiemelt területen végrehajtandó változások elindítása a társadalom lelki egészségének megvalósításához elengedhetetlen. Mindezekkel párhuzamosan a gazdaságpolitikától az egészségügyig, a gyermekvédelemtől az energetikai kérdésekig, az euró bevezetésének előkészítésétől az önkormányzatok – ideértve különösen Budapest – státuszának, hatásköreinek és finanszírozásának rendezéséig, a nyugdíjak, bérek, ilyen- olyan juttatások és kedvezmények szerteágazó kezeléséig feladathegyek tornyosulnak majd az új országgyűlés és az új kormány előtt. Ezek szakszerű, körültekintő, kellő ütemű intézése viszont a társadalom általános közérzetének alakulását befolyásolja, határozza majd meg. E kérdésekben is az őszinteség, az átláthatóság, a döntések indokainak folyamatos kommunikálása a társadalom felé nemcsak kívánatos, hanem elengedhetetlen. S az új esztendő nem ad felmentést senkinek. Nem tiszta lap, hanem számonkérhető kezdet kell, hogy legyen. Az ellenzék reménybeli győzelme nem erkölcsi fölény, hanem politikai próba. A társadalom pedig nem nézője, hanem szereplője kell, hogy legyen ennek a történetnek. A NER bukása nem a demokrácia diadala – annak csak az előfeltétele lesz. A kérdés most az, hogy tanultunk-e eleget ahhoz, hogy ne engedjük vissza ugyanazt más néven, más színekben. 2026. Ez az újév erről szól: nem hinni, hanem figyelni. Nem rajongani, hanem ellenőrizni. Nem félni, hanem kérdezni. Mert ha ezt elmulasztjuk, akkor nem egy rendszert, s nemcsak egy lehetőséget veszítünk el újra – hanem önmagunkat.
Közeleg az év mérközése - a Fidesz vesztésre áll / 2026.01.01. - Négy hónap múlva választás, Bíró- Nagy Andrással a Policy Solutions igazgatójával arról beszélgetünk a Klikk TV Mélyvíz című műsorában, hogy mi várható addig. Tud-e erősödni a Fidesz, hiszen azt korábban többször is megtette már. Elegendő lesz-e a háborúval való riogatás, vagy teljesen új stratégiára van szüksége Orbánéknak. Fenn tudja-e tartani Magyar Péter az érdeklődést még hónapokon keresztül.
Kapcsolódó cikkeink:
Rázós volt az út, a java még csak most jön, de semmi nem lesz elfelejtve / Készült: 2025.12.31 Kedves olvasóink! Elérkezett az év utolsó napja, ami sok egyéb mellett azt is jelenti, hogy a birodalmi állampárt túlélte 2025-öt, és egyelőre azt a látszatot próbálja kelteni, hogy erősebb mint valaha, hogy soha nem látott számú támogató veszi körül. Igazi magyarok, kulturálisan magasan és túlképzett megélhetési semmirekellők (tegyük többesszámba őket); többek között trashcelebek, az ő leszármazottaik, lázadó zenészekből lett kiöregedett alkoholista káderek, egykori drogfogyasztók, érettségit letenni képtelen primadonnák, kamu gengszterrappererek, pártérdekekre kisajátított űrhajósok, ex-olimpikonok hadai, nem utolsó sorban hosszú- és rendkívül barna nyelvű propagandisták, nem is beszélve az amerikai nép választottjáról, aki köztörvényes bűnöző létére, érdemei elismeréseképpen nem a börtönben, hanem az Egyesült Államok elnöki székében találta magát, a véreskezű moszkvai diktátor, akin kívül mindenki háborúpárti, további kétes alakok, beleértve a szó legszorosabb értelmében vett söpredék bűnözőket is közelebbi és távolabbi országokból.
A jövő embere / Készült: 2025.12.31 Beszélik, hogy sikeres választások után a kormányfő elhagyja hivatalát, megtér az államfői pozícióba, maga mögött hagyja a hétköznapi robotot, de a közhatalom gyeplőjét azért szorosan markolja, hogy a rendszer továbbra is az ő nevét hordozza. Szegeden, a digitális polgári körök gyűlésén Lázár János arról kérdezte Orbán Viktort, miért is kell a Fideszre szavazni, amire Orbán azt mondta: ha nincs Fidesz, háború és migráció lesz Magyarországon, és nem születik elég gyerek. Lázár ekkor megkérdezte, hogy miért kell Orbánra szavazni, de a kormányfő szerint az emberek nem rá szavaznak, hanem a „nagyszerű közösségükre” és ez a közösség másokat is kiállíthatna miniszterelnöknek. Orbán három nevet említett: ha nyugodt kormányzást szeretnének, akkor Áder Jánost; ha friss és lendületes kormányzást, akkor Lázárt; ha pedig mindenki jól akar aludni a pénzügyei miatt, akkor Varga Mihályt.
Az újév ritka pillanat, hiszen csak minden 365. napon jön el. Ilyenkor még friss az emlékezet, de már megbillen a múlt. Ilyenkor az ígéreteknek, fogadalmaknak nagyobb súlya van. Nehezebb félmondatok mögé bújni, nem lehet a „nem most van itt az ideje” kifogásával elhalasztani a kimondandót. 2026 nem az óvatoskodás éve lesz. Most nemcsak az idő fordul, hanem a történelem. Most nemcsak remélni kell a változást, hanem tenni érte és számot vetni vele. Több milliónyi magyar ember várakozása szerint ez az év az ország, a magyar társadalom kijózanodásának éve lesz. A NER politikai rendszere immár megbukott. Nem adminisztratív értelemben, hanem erkölcsileg és történelmileg. Orbán rezsimje nem azért omlott össze az elmúlt időszakban, mert az ellenzék ügyesebb kampányt folytatott, hanem mert elfogyott mögüle az ország. Elfogyott a hit, a félelem már nem működött, a cinizmus pedig önmaga karikatúrájává vált. Egyre több gennyes kelés fakadt ki az ország testén, s nem volt már sem elég seprű, sem elég szőnyeg a sokasodó problémák és bűnök szőnyeg alá söpréséhez.
A cél, hogy a hatalom leváljon az ellenőrzésről, a felelősségről és végső soron a valóságról. Egy olyan rendszer, amelyben a törvény nem korlát, hanem eszköz; az intézmény nem ellensúly, hanem díszlet; a nemzet pedig nem közösség, hanem hivatkozási alap. Az állam alrendszerei sorban mondtak, mondanak csődöt az önkormányzatoktól az egészségügyig, a közoktatástól a vasúti közlekedésig, a gazdaságirányítástól a gyermekvédelemig. Bibó István 1948-ban, az Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem című esszéjében írta, hogy „a politikai hisztéria lényege az, hogy a politikai közösség elveszti kapcsolatát a valósággal”. A NER működése ennek tankönyvi példája lett: kitalált, vagy óriásivá felfújt fenyegetések, állandósított veszélyérzet, és mindezekre hivatkozva a hatalom önmaga fenntartását azonosította a nemzet érdekével. Az Orbán-rezsim elveszítette kapcsolatát a valósággal, s jó ideje pontosan a Bibó által leírt állapotba jutott. Már nem kormányzott, csak reagált. Már nem vezetett, csak fenyegetett. Már nem meggyőzni akart, hanem elhallgattatni. A zsarnokság modern formája nem bakancsban járt, hanem jogszabályokat írt, vizsgálatokat állított le, pályázatokat bírált, hirdetéseket helyezett el és frekvenciákat osztott. Ez a rendszer most, 2026-ban véget ér. De ezzel nem befejeződik, hanem elkezdődik a munka.
Rázós volt az út, a java még csak most jön, de semmi nem lesz elfelejtve / Készült: 2025.12.31
A jövő embere / Készült: 2025.12.31