Menczer et. eddigi érdemei mellett immár keresztapa is lett. Előadásában, s mostantól, ha tetszik a Pártnak, minden szinten és fórumon, lapokban és degenerált megszólalásokban Magyar Péter neve Brüsszel Péter lesz. Hogy ez a frenetikus agybéli teljesítmény Menczer sajátja-e, vagy leírták neki egy cetlire, az nem ismeretes, de voltaképp mindegy is. Mindenképpen benne van a jobboldali szellemi fölény, a morálisról nem is beszélve.
Egyet nem tudunk azonban itt az új világban, hogy amikor meghalljuk Magyar új nevét, röhögtünkben le kell-e esni a stokiról, hogy ilyen szándékkal állunk-e szemben, vagy pediglen elborzadva menekülni a megnevezettől a Fidesz kebelébe, amely óv, ápol és eltakar. Ha nem tudtuk volna, megkezdődött a Fidesz országjárása, s annak mezőtúri állomásán hangzott el a sziporka, arról azonban nincsen ismeretünk, milyen hatást váltott ki a megjelentekben.
Azt sem tudjuk, hogy a szeánszra szabad volt-e a bejárás, vagy pediglen csak a kiválasztottak juthattak be, mondjuk felmutatva az igazolást arról, a delikvens a gombák és/vagy moszatok családjának tagja, mert ebben az esetben minden világos. Ez a nívó és a horizont, aminél viszont a dedó is jobb, viszont így az országjárás nem ér célt, nem hoz új szavazatokat, azonban az eddigi bázist még jobban elvadítja. Bár lehet, hogy a cél nem is egyéb.
Amúgy Menczer (vagy a Rogán-művek) névválasztása nem igazán szerencsés, mert nélkülözi a spontaneitást, ebből fakadólag pedig magyarázatot kíván, és Menczer országjárása ebben manifesztálódik a hülyeségen kívül. Azaz, Brüsszelt (vö.: Magyar) olyan veszedelemnek állítani be, amelyet, ha Orbán nem állít meg, akkor egyesével emészti el mind a fideszistákat. De ez a nóta mintha már elég régi volna, következésképp kiváltképp unalmas is.
Tudjuk azonban, s erre annak idején Goebbels tata is felhívta a figyelmet: „Az átlagos ember annyira együgyű, hogy csak nyomatékosan kell hangsúlyozni valamit, és ha az állítást gyakran megismételjük, igazságként lesz elfogadva”. Íme, hölgyeim és uraim, kedves barátaim a Fidesz országjárásának, mi több, tizenöt éves kormányzásának esszenciája és vezérlő elve, de ezt is tudjuk, mégis mindig újólag elborzaszt, minek nézik ezek a magyar társadalmat.
Annyi engedményt teszünk, hogy ebben a felállásban voltaképp Menczer sem egyéb, mint egy koszlott tollú papagáj, kommunikációs igazgatói dolga és tevékenysége ebben merül ki, mert többre nem is alkalmas. Brüsszelről – mint Magyar – sok mindent előad a szerencsétlen, de nincs köztük olyasmi, amit már ne hallottunk volna ezerszer. Mégis, ez az országjárás, mint a másfél éves kampány nyitánya arra int minket, hogy akkor most ez lesz.
És ennek a végtelen permutációi. Brüsszel – úgy is mint Magyar – a következő veszedelmeket jelenti minden mimagyar számára a menczeri aljavilágban: kereskedelmi háborút indítana Kína ellen, még mindig háborúpárti, hiába nyert Amerikában Trump, helyettünk akar dönteni, eltörölné a 13. havi nyugdíjat, megemelné az adókat, megemelné a rezsiket, csökkentené a béreket és a jövedelmeket, eltörölné a multik és a bankok adóztatását. Nyilván.
Lehetne ezeket egyesével cáfolni, de nincsen ahhoz nekünk moslékunk, meg különben is egy malomtulajdonos kulák szeretője az anyánk. Csupán lemondóan annyit jegyeznénk meg, mintha mi – és a gombák – ennek az iszonytató szövetségnek a részei (momentán soros elnökei) volnánk, ekképp benne vagyunk, de a névadással most már Magyarban is szügyig, a cél tehát, elpusztítani a gazdatestet, ha már eleget élősködtünk rajta.
„A két Brüsszel között nincs különbség, mindkettő rettenetes.” – Ezt a végső következtetést vonta le Menczer elvtárs, és nem tudjuk, a közönség ezen a ponton indult-e a csűrbe kaszát egyenesíteni vagy ágyút önteni, visított vagy a fogát vicsorgatta, ami a foglalkozás célja volt bevallottan vagy bevallatlanul, mindenesetre eléggé kiábrándítóan. Mondhatnánk, hogy ezt dobta a gép, erre szavaztunk, ez azonban nem lenne maradéktalanul igaz.
Mert ugyan jellegükből fakadóan a bávatag rajongókat nem sokra tartjuk vagy éppen semmire, de még az is előfordulhat, hogy ezt még ők sem akarták, de ez nem egészen bizonyos. Az a kérdés, hol tartanak a Goebbels által kijelölt, Fidesz-járta úton, hogy maradt-e még valami a józan paraszti eszükből, vagy az agymosás már mindent eltüntetett egészen. Kiderül, ahogyan most meg az lett világos, mi lesz a fő csapásirány másfél évig. A debilitás, mint megláttuk. Mesés.
Watergate? Itt? Nemá! / Készült: 2024.11.11 A rendszerváltás óta eltelt időszak legnagyobb politikai botrányát ígérte leleplezni Magyar Péter tegnap, amikor voltaképp egy előremenekülést hajtott végre a magyar politikai mocsokban. Emellett a Watergate-ügyhöz hasonlította a történetét, ami ugyan barokkos túlzásnak tűnik, de hívószónak jó. Már annak, aki emlékszik még erre, de ebben az országban nem tolonganak az ilyen organizmusok. A sparhelt mellett pláne.
A mocsár feneke alatt úgy másfél méterrel / Készült: 2024.11.10 „Mit hoz neked s búvár, ha fölbukik a habból, kezébe’ szomorú sár, ezt hozza néked abból” – mint ismeretes, Kosztolányi bácsi ezzel a sorral küldte el melegebb éghajlatra Babits tatát, mert ők sem szerették egymást. Azonban lényegükből fakadóan mindezt, mint a citátumból is kiderül, nagyon szép köntösbe voltak képesek öltöztetni. Ez pedig csak azért jutott az ember eszébe, mert Kocsis Máté is megint fölbukott a saját rémséges mélyeiből, hogy megmutassa a Fidesz esszenciáját, ami legegyszerűbben szólván maga a gyűlölet.
Jaj, szegény Kocsis Máté / Készült: 2024.10.25 Forognak itt mindenféle közvéleménykutatások, amelyek közül kettő azt állítja, hogy egy bizonyos szegmensben a Tisza már veri a Fideszt. Ez annyira elképzelhetetlen sokak számára, hogy el sem hiszik, és mindenféle sandaságot tételeznek. Az igaz, hogy mérget venni úgy nagyjából egy közvéleménykutató cég közléseire sem kell, de valami kis apróságot jelez, ha ilyenekkel állnak elő. Azaz, lehet neki némi kis valóságtartalma.