A magyari nagyapa
- Részletek
-
Készült: 2022. december 29. csütörtök, 09:58
-
Találatok: 2067
Este jött a hír, robbant mintegy a propagandabomba kormányunk újabb jótéteményéről, miszerint a harminc év alatti magyari anyáknak eztán nem kell szja-t fizetniük. A lépcsőházban hallottam is sutyorogni a lányokat, hogy iramodnak az ágyba gyereket készíteni gyorsan, hogy beleférjenek az időkorlátba, az Orbán szabta keretbe hamar. A dolgok azonban nem így működnek, hanem egészen másképp. Egy ilyen intézkedéstől egy darab magyar gyerek sem fog születni, más szándékokból és okokból viszont igen. Jól hangzik ez a bejelentés, aminek kézzel fogható haszna nincs, a költségvetésre sem jelent túl nagy terhet, ellenben a harmincegy éves magyari anya utálhatja a huszonkilenc esztendőset.
A férfi a nőt, a szingli a házast, a dolgozó a nyugdíjast, de senki sem a Fideszt, amely galeri úgy szalámizza fel a magyar társadalmat, hogy a bolti szeletelőgépek is eltelten tapsolnak a mutatványnak. A törvény, rendelet – vagy egy darab papírfecni, amivel irányítják ezek az országot – még meg sem született, még alig is hallani róla, de már megy a kurvaanyázás, s nem azért, mert irigykedne a pórnép a harminc év alatti kedvezményezettekre, hanem, mert okkal véli azt, hogyha ő, akkor én miért nem. Mielőtt ezen elméláznánk, rápillantunk ennek az egésznek a szakrális vonulatára. Annak idején, amikor mindenféle szja kedvezmények nélkül is úgy potyogtak a gyerekek, akárha Putyin rakétái Kijevre, másképp mentek a dolgok.
Isten adta, Isten elvette, mondta a bamba, keresztény magyari alattvaló, ahogyan a kórok vitték el a szerelemből született gyerekét, és most sincs ez sokkal másképp. Mert gondoljunk bele, hogy a harminc év alatti magyari anya – aki iramlott az ágyba beleférni a szűkre szabott időkeretbe – látván gőgicsélő kisdedét, hálatelt szívvel sóhajt fel, miszerint Orbán adta. Majd pediglen, amikor kijön az iskolából a gyerek Fidesz-formára szabva bambán és hülyén, azt is látja a végeredményen, hogy Orbán elvette. De ez olyan messzire vezetne, ahonnan már vissza sem látni a mostani paradicsomba, úgyhogy maradjunk a mocskos anyagiaknál, ami az, hogy én például nem akarom Orbánnak ezt a propaganda-hobbiját finanszírozni.
Egyáltalán nincsen hozzá kedvem. S e nemzetellenes óhajaimra indokul előadom, hogy magam magyari apa voltam – kettő szaporulat -, momentán magyari nagyapa vagyok – plusz négy szaporulat úgy is, mint kisonoka -, azaz, kivettem a részem a nemzet megmaradásából, de engem nem szeret a nemzetvezető, és énreám nem gondol senki, soha már. Érdekességként rámutatok, hogy a két szaporulatot annak idején pelenkáztam, etettem, fürdettem, játszódtam velük, cipeltem bölcsibe, oviba és iskolába, később vigasztaltam őket szerelmi csalódásukban. Ergo és következésképp, akárha magyari anya lettem volna, de én föl is fordulhatok, tőlem minden pénzt elszed, kizsigerel és félrelök egyetlenünk.
Hatvankét évesen nyugdíjas sem vagyok, mint a másik kirakati réteg, nekem nem emel senki automatikusan semmit, kies hazám peremén tántorgok kitaszítottan. Várhatnám is a kegyes halált, de ezt a szívességet egyelőre nem teszem meg. Ez itt, amit megmutattam, az én egyéni szociális problémám, mondhatnám úgy is, hogy a saját bejátú nyomorom, de sokan vagyunk ilyenek, akik adózva eltartják ezt a rohadt társadalmat, de még arra sem méltatnak, hogy a képünkbe köpjenek. Így vagyunk mi dolgozó nagyapák, szinglik és magtalanok, nem szülő nők és mondjuk a harmincegy éves anyák, a huszonhat éves apákról nem is beszélve. Innen is kitetszik – minden külön értesítés helyett – milyen ótvarság már ez megint.
Mert mondom, úgy lett ez bejelentve tegnap este harsonaszóval, mintha a nemzet jóságos atyja az ezeréves birodalomra gondolva valami nemeset cselekedett volna, holott mindösszesen a szarnak adott egy pofont. Mert a magyar így is fogy, mint az országlása alatti tizenkét évben folyamatosan, és nem attól fog szaporodni, ha – sarkosan – a szőkéknek és kék szeműeknek adókedvezményt adunk. Mert sokan vannak barnák és feketék, valamint festett vörösek is. Sőt, urambocsá kopaszok. Az anya nő, az apa férfi, gyerek meg nincs. S bár lehet, hogy az a pár tízezer magyari anya most boldog, hogy kapott egy koncot, a többiek viszont épp vicsorognak emiatt, és máris kerek ez az elátkozott NER-világ. S még két nap.
Kapcsolódó cikkeink:
Orbán és a gyerekek / Készült: 2021.02.06
Miniszterügynök elvtárs vagy hadakozik a magyar nyelvvel – és miért ne azzal, ugye –, vagy pediglen olyan hatalmasra növekedett sötétségében, hogy nem tekinti embernek alattvalót, amit ugyan nagyon régóta sejtettünk, de már egyre inkább tudunk is. Tegnap péntek volt, az a nap tehát, amikor heti monológjai elhangzanak az éter bitorolt hullámain. Száll a kappanhang elektronyos jellé alakítva, majd pediglen visszaváltozik, materializálódik úgymond Büdös Józsi táskarádiójában, hogy megtöltse annak fejét mindama bölcsességgel, ami a kedves vezetőből fakad. Mégpedig teljesen.
Gyerekszag / Készült: 2019.09.07
Van nekünk a talonban ez a bájosan visszataszító képünk, amelyet nem átallottak közzé tenni az ügynökségek, s ezen a fotón a demográfiai csúcson férfiak ücsörögnek székeken sorban, néznek szúrós tekintettel a kamerába bele az örökkévalóság számára, de már most elfeledve mégis. Lehangoló az egész. Elmegy az ember kedve az élettől is, nemhogy a gyerekcsinálástól, s nem azért, mert gusztusa szerint nem kerül megfelelő állapotba, nem ihletődik, mert még a füle is lekonyul, hanem, mert fölteszi magában az egyetlen releváns kérdést, miszerint: ezeknek?
A Novák-életérzés / Készült: 2019.08.17
Nincsen nagycsaládos hangulatjel a Facebookon. Erre jutott Novák államtitkár borongva, és messzeringó “Hogy is van ez….?” kérdéssel fejezi be a nyaralásának befejezéséről szóló tudósítást, mert jön a munka “komoly beszélgetésekkel”. Novák államtitkár három gyerekével fotózkodott, amikor elkezdett neki hiányozni a nagycsaládos hangulatjel. A legkisebb gyerek is tíz éves forma, és egész eddig nem fedezte fel annak a rohadt emotikonnak a hiányát, csak most, hogy szülni kell államilag, és a Facebook is kezd sorosista ellenséggé válni.
