Hírek

Ki a gyanús?

1344751xSzélsőjobboldali dzsemborit rendezett magának Orbán Viktor, hogy ne érezze magát annyira egyedül a világban. Meg kellett felelnie a meghívottak szellemiségének, így náci dumát böfögött fel a nyugatról fenyegető kommunizmussal, amivel igazából nem is foglalkoznánk. És nem azért, mert meghajtanánk fejünket nagysága előtt azzal az alázattal, kik vagyunk mi, akik nem vagyunk méltók, hogy hajlékunkba jöjjön, hanem, mert rég tudjuk, hülye ez. Így, ilyen egyszerűen.

Valamint kellően aljas is. Úgyhogy azt a tizenkét pontot, amivel jellemezte a kommunisták, liberálisok, sorosok eltaposását és kibelezését, nem is vizsgálnánk, mivel minek, amikor a saját bőrünkön érezzük, sokkal inkább elejtett oldalszavakból következtetünk arra, emberünk honnan jött, hol van, és hová megy. Ha iszonyodva nevetni akarunk mostanság, akkor sorsunkban, a közegben, amelyben élnünk adatik, módszeresen fedezhetjük fel Pelikán gátőr kies világát.
 
Az ő kalandjait az ideológia és a terror útvesztőiben, azt a világot, amit nem ért. És hiába Virág elvtárs jószándékú felvilágosító munkája a nemzetközi helyzet fokozódásáról és egyéb nyalánkságokról, emlékszünk, hogy Pelikán föl nem foghatja, ki a gyanús, amikor nem gyanús, vagy egyáltalán mi az isten is van, szó szerint: „Az a gyanús, ami nem gyanús. Az atyaúristen, az se érti!” Emlékszünk erre polgártársak, s hogy eszünkbe jutott újólag, annak oka van.
 
Az pedig, hogy tegnap Orbán Viktor is idáig jutott, amikor előadásában elkezdte forszírozni ezt a vonalat, és hasonlókkal örvendeztette meg elgyötört szívünket: „Az a gyanús, ha valaki külföldön nem szalonképtelen”. Tehát Orbán felől nézvést az a gyanús, aki külföldön nem gyanús, mi viszont Pelikán gátőrrel ellentétben nem sóhajtunk fel magunkat megadva, hogy „az atyaúristen se érti”, mert sokkal inkább dehogynem, illetve nagyon is, sőt alaposan.
 
Lefordíthatnánk ezt trottyos gatyára is, hogy valaki bumfordian jár kel a civilizált világban, prosztó módon bukik rá hölgyek kezére és karjaira, a világmegváltó vakcina előállítását a préshurka receptjéhez hasonlítja, és szevasz röfi köszöntéssel néz be az ólajtón, akkor ő nem gyanús. Minden más ellenben az. Másfelől, ha valaki nyalja az oroszok valagát, szét akarja verni az Uniót, amit pénzkiadó automatának tart, és diktatúrát épít a hazájában, s emiatt szalonképtelen, akkor ő nem gyanús.
 
Ha és ellenben jogállamról hablatyol, demokráciáról vonyít, és azt tutulja, nem komilfó lopni, akkor ő a kinti ellenséges világban nem szalonképtelen, viszont ezzel szemben Orbán szemében emiatt gyanússá válik, aminek két folyománya van. Az egyik, hogy tanúja vagyunk a hatalom bezárkózásának, amellyel kijelöli a birodalmon belül elvárt eszméket és az ennek megfelelő viselkedési módot, a másik pedig azok megjelölése és ellenséggé bélyegzése, akik ennek az elvárásnak nem felelnek meg.
 
Nevetségesnek indul, és előadásmódjában az is, tartalmában azonban elborzasztó, amikor Orbán egy mondattal tesz ellenséggé mindenkit, aki rajta, illetve rajtuk kívül áll, tehát még egyszer: „Az a gyanús, ha valaki külföldön nem szalonképtelen”. – Íme, hölgyeim és uraim, a diktatúra foglalata, ami nem egyebet mond, mint azt, aki kicsit is európaiul gondolkozik, az a haza ellensége, és innen nézvést is elértünk Pelikán gátőr világába, ahol a statuálás a lényeg.
 
Hogy ez mennyire lesz vagy nem lesz, a jövő zenéje, amikor eldől, a NER konszolidálódik-e vagy sem. Miután mindent megszereztek és eltapostak, maguk alá gyűrték az egész elcseszett országot, azt hihetnők, hogy kicsit visszavesznek a tempóból, kevesebbet lopnak és vicsorognak, ám mivel a NER egy feudálfasiszta kommunizmus, jellegéből fakadóan új és még újabb ellenségekre van szüksége, mert ezek nélkül megszűnne létezni. A kormány mint harcosok klubja, ugye, és a többi.
 
Mondhatnánk azt, hogy ezt is tudtuk, mint ahogyan így is van. Ámde azért eleddig csak egyes rétegek, filozófusok, bölcsészek, buzik voltak kijelölve a gyűlölet tárgyává, most azonban mindenki, aki nem tapsol velük együtt ütemesen. Az történt, hogy lehet, maga sem vette észre, mert a mélyében mindig is ez volt, de kommunikációjában Orbán mindenképpen szintet lépett. Aki nincs velük, az nincs. Aki gondolkodik, gyanús, aki szalonképes odakint, annak nincs helye idebent. Ezt mondta nekünk Orbán.
 
 

youtube / videó
A tanú - A statuálás a lényeg  / 2020.11.19.

youtube / videó
A tanú - Az benne a gyanús, ami nem gyanús  / 2020.11.19.

 

Kapcsolódó cikkeink:

tonyo33Rogán és a titkosszolgálatok / Készült: 2022.05.19
Most hallgatják meg a minisztereket a különféle parlamenti bizottságok, s mivel a Fidesz volt annyira nagyvonalú, hogy kétharmad-egyharmad arányban osztotta el a tagság arányát a választási eredményre mutogatva, voltaképp a Fidesz hallgatja meg az Orbán által kijelölt minisztereket, és a kör be is zárul. Innen érthető, ha leendő honvédelmi miniszter, Szalay-Bobrovniczky nem tartja aggályosnak azt, ha tulajdona van egy harcirepülő-gyárban, amelytől az állam gépeket is rendel. Ez legfeljebb korrupció, így a leendő miniszter mondhatta volna azt is, hogy boldog karácsonyt, vagy elmondhatta volna, neki csinos a felesége, tehát ne firtasson senki semmit.

1241751xMenésünk iránya / Készült: 2022.04.26
Mindig külön élmény Orbán Viktort hallgathatni. Kiérlelt, nyílegyenes, konzekvens és előremutató gondolatait, ahogyan mutatja nekünk az utat a munka alapú kereszténydemokrácia építésének útján. És ezt az utóbbi szót, „útján”, tessenek kádári zamattal elgondolni, mikor is, mint emlékezhetünk, a szóbelseji „t” és „j” hangok nem olvadnak össze a kiejtésben egy zamatos „ty”-vé, mint az általában szokásban van, hanem hangsúlyosan ejtődnek külön, hogy a beszélő műveltsége kitűnjék. Már ahogyan ő gondolja, de van, aki emlékszik még erre, az ifjabbak pedig most tudták meg. Leginkább azt, honnan is jött kies hazánk Európa színpadára, és összegzésként, hová is tart, míg ki nem zuhan onnan egészen.

tanuSzabotázs – a szavak zamata / Készült: 2018.11.05
Sötétben bujkáló, rémhírterjesztő ellenforradalmárok a szemétszállítást megtagadva rontottak dolgozó népünkre, a Kormány, valamint a Párt azonban résen volt, leverte a lázadást, és a rend helyreállott. Valami ilyesmi derül ki az Origo terjedelmes – ha nyomtatva volna, kolumnás – beszámolójából, amellyel tegnap örvendeztette meg az olvasóközönséget, plusz még engemet is. Ugyanakkor bújtatva az is kiderült, hogy egy csókos polgártárs hamarosan jól jár. De haladjunk.