Rohadunk a forradalomba

Részletek

Készült: 2017. február 09. csütörtök, 23:10

Print 

Találatok: 1451

Ez az ország a szabadságharcot választotta, nem a szabadságot. - „Döcög a gép, /de nekünk így is jó, /Langyos a sör,de nekünk így is jó, /Jobb nem is jár, /ha nekünk így is jó” (Sztevanovity Dusán)

2010 ősze óta nem voltak ennyire elégedettek a magyar emberek az ország helyzetével és a kormánnyal. Minden második magyar jónak, vagy nagyon jónak értékeli az Orbán-kormány munkáját. Ez derül ki a Medián legújabb felméréséből. A Medián nem szokott a levegőbe beszélni, úgyhogy, miután megismertük e felmérés eredményét, már csak egyetlen jó tanáccsal szolgálhatunk azoknak a magyaroknak, akik nem osztják minden második honfitársunk optimizmusát: meneküljön, ki merre lát.

Azok maradjanak, akik így érzik jól magukat. Sőt, nemcsak jól, de jobban, mint 2010 óta bármikor. Azok, akik azt szeretik, ha állam bácsi megsimogatja a buksijukat, és csak akkor ad rá kokit, ha megérdemlik. Állam bácsi mindig tudja, hogy ki a jó, és ki az, aki nem.

Nem magától lett ilyen ez az ország. Tudjuk, kik tették ilyenné, és sajnos, azt is tudjuk, hogy kik azok, akik hagyták, hogy ilyen legyen.
Utóbbiak, tisztelet a kivételnek, mi magunk volnánk. Azok a honfitársaink, aki akkor sem szóltak, amikor még szólhattak volna. Akik, butaságból, félelemből, közönyből hallgattak, vagy, mert azt hitték, vannak fontosabb dolgok is az életben, mint a demokrácia.

Most már, minden jel szerint késő. Létrejött gyönyörű képességük, a rend, a velünk élő nemzeti szotyializmus.

Akkor kellett volna szólni, amikor még nem nyúltak le minden lóvét, de már látszott a szándék, hogy készülnek rá. Amikor még működött a nyilvánosság és szabad volt a sajtó, de már íródtak a törvények, hogy ne legyen az. Amikor még volt jogállam, mert még nem volt teli pártkatonákkal az alkotmánybíróság.

De, tisztelet a kevés kivételnek, a magyar emberek nem szóltak. Azt hitték, hogy jó lesz nekik így is. Pedig, lehetett tudni, hogy nem lesz mindenkinek jó, de mindig voltak, akik azért lapítottak, mert abban hittek, hogy nekik azért jó lesz.

Ám nem lett jó nekik sem, mert a kormány lassanként belerúgott mindenkibe. Egyenruhásokba és civilekbe, ápolókba és ápoltakba, gyógyítókba és betegekbe, pedagógusokba és diákokba. Fiatalokba, öregekbe, kismamákba, nagymamákba.

Kuss volt a magyar ugaron, amerre a szem ellát. Voltak, akik próbálkoztak, de a legtöbben arra játszottak, hogy ők talán megússzák.

Nem lehet megúszni. Robog az úthenger, és mindenkit maga alá gyűr, aki az útjában áll. Ha akarna, sem tudna leállni: Mészáros, Garancsi, Vajna Tímea férje, a Nemzet Veje és a kormányhoz közeli csókosok belepusztulnának, ha naponta nem kereshetnének milliókat.

Ez az ország a szabadságharcot választotta, nem a szabadságot. Rohadunk a forradalomba, az utolsó kapcsolja le a lámpát!

 

Föld S. Péter

Cikk: http://gepnarancs.hu/2017/02/rohadunk-a-forradalomba/

Több mint rendszerváltás – Orbán meghirdeti a lázítás évét / 2017.02.10.
Bár a legutóbbi választáson már nem húzta az időt programhirdetéssel, Orbán Viktor mégis ismétlődően alkalmat talál arra, hogy elképzeléseit hívei és a széles nyilvánosság elé tárja. Legrégebbi maga teremtette fórum az országértékelés, amely, ha jól figyelünk rá, Orbán helyzetértékelésének és politikafelfogásának alakulásáról is számot ad. Megtudhatjuk belőle, hogy – szerinte – hol élünk, értesülhetünk a nekünk szánt jövőről, de ennek alakításába az állampolgároknak egyre kevésbé van beleszólásuk. Habár köztudomásúan nem a szavaira, hanem a tetteire kell figyelni, Orbán Viktor olykor megdöbbentő nyíltsággal tárja fel politikai céljait. A 2009 őszén elmondott és 2010 elején publikált kötcsei beszéd nem kertelt, amikor a vitákat a „maguk természetességével”, értsd: a kormány kizárólagos akaratával felváltó nemzeti ügyek korszakának eljövetelére utalt.

MEGÉRKEZTÜNK / 2017.02.07.
A vonat befutott az állomásra, a kis köpcös masiniszta lekászálódott az ülésből, majd elővette a géprongyot, megtörölgette a kezeit, aztán lekászálódott a vezérállásból, habár a gépet nem állította le. Elégedetten nézett körül a pályaudvaron, ugyanott vagyunk, mint 2014-ben - mondta - tartottuk a tervezett menetidőt, habár lehet, a menetrendet kicsit elrontottuk, elég lett volna ide decemberre is elérni. Aztán legyintett egyet - a pálya tiszta, a gépet kicsit megolajozgatom, aztán 2018-tól indulhatunk vissza, csak marad még valami arra ciklusra is, habár lassan már csak magamtól tudok lopni... - morfondírozott, de hát nem baj, a feeling megvan, a vagyon meg már annyi, hogy a fülemen csordogál kifelé... Ezzel felemelte táskáját, melyben svájci bankszámlaszerződéseit, tongai befektetési okmányait meg a strómanjaival kötött szindikátusi szerződéseit tartotta - alig bírta el -, nyakán focistacsomóra kötötte a sálat - ettől gyönyörűnek érezte magát - és elindult a vasutasszálló felé - jól végzett munka után édes a pihenés.

 

• Előző
• Tovább