Hírek
Vona, a sivatag rózsája
- Részletek
- Készült: 2016. november 12. szombat, 07:49
- Találatok: 1585
Azt állította Terry Black, legénykori nevén Rácz Károly transzvesztita előadóművész, hogy Vona Gábor olyan homokos, mint a Szahara, a libatojásból rántotta lesz a kezében, olyan meleg, és felszólította, hogy büszke melegséggel vállalja fel önmagát, mert ha ezt nem teszi, hát nyilvánosságra hozza bizonyítékait. Szerintem ezzel kellett volna kezdenie, ha már - teljesen illetéktelenül és feleslegesen - elkezdte, de hát nem vagyunk egyformák.
Ez az egész ügy nem lenne ennyire pikáns, ha nem annak a pártnak az elnökéről lenne szó, melynek tagsága rendszeresen és durván meg szokta zavarni a Budapest Pride rendezvényeit, fizikai erőszakot alkalmaz és gyűlöletet kelt a homoszexuálisok ellen, ellenzi a melegházasságot, szóval éppenséggel elképzelhető is lenne, hogy nem terpeszkedik Terry Black szíve közepében, és mégis, valahogy nagyon viszolyogtató ez az egész.
Leginkább az zavar, hogy éppen most tört rá Terryre az igazságszeretet, amikor Vona betartott Viktornak, aki - ebből a pofáraesésből kifolyólag - még egy darabig borogathatja a képét.
Nem nagyon kedvelem én az ilyesmit, mert ez már nem politikai harc, hanem kocsmai verekedés.
Ha Vona életében volt is esetleg olyan periódus, mikor kipróbálta a hasonló neműekkel folytatott szexuális életet, hát az az ő dolga, legbensőbb magánügye, ezzel együtt ha igaz, akkor akár segíthet is neki abban, hogy a pártját legalább e tekintetben a normális politikai viselkedés felé tolja, ami persze reménytelen vállalkozás.
Ha nem igaz, akkor viszont az eddigieknél még szélsőségesebb megnyilatkozásra késztetheti, ami nem jó hír a társadalomnak.
Abban igaza van Viktornak, hogy a magát demokratának valló társaság tévúton jár, mikor azt hiszi, hogy a társadalom azon részét, amely mindennapi gyűlölet-szükségletét a szerelmet a többségi társadalomtól eltérő módon fogyasztók rovására éli meg, meg lehet győzni arról, hogy a szerelem mindenkinek magánügye, és senki nem tehet arról, hogy a sors számára kedvezőtlen testbe passzírozta, melyben boldog hagyományos módon nem lehet.
A gyűlölködő emberek ugyanúgy kisebbséget képviselnek a társadalomban, mint szexuális téren kisebbségben levő társaik, legfeljebb számukra a tudomány mai állása szerint nem lehet magyarázatot találni, genetikára hivatkozni, a természet kísérletező kedvét tenni felelőssé állapotukért, mely arra készteti őket, hogy gyűlöljék társaikat valami számukra teljességgel indifferens tulajdonságuk miatt.
Tulajdonképpen ha az ember szabadon választhatna, mint ahogy ezt természetesen nem teheti, hát inkább lennék homoszexuális, mint olyan sültbolond, aki ezer és ezer pozitív történelmi példa ellenére éppen a homoszexuálisok ellen fenekedne, mintha azzal megoldana bármit is.
Kisebbséginek lenni sehol nem méznyalogatás, szexuális tekintetben sem, és ezt éppen Terry Blacknek illene tudnia.
Tulajdonképpen a homofóbokat átprogramozni reménytelen vállalkozás, hiszen a fogalom nem értékrendet takar, hanem vagy latens homoszexuálisok félelmeinek megjelenési formája, vagy a műveletlenség és neveletlenség eltüntethetetlen jele, az ostobaság fesztiválja tánc és kamionok nélkül.
Amit el kellene érni a társadalomnak mindössze az, hogy hagyják ezeket az embereket üdvözülni a saját ízlésük szerint, és védjük meg őket azoktól, akik gyűlölik őket.
Meg fogják ezt hálálni, hiszen helyzetüknél fogva érzékenyebbek, mint az átlagember, ezért is van közöttük rengeteg kimagasló művész, gondolkodó ember, tudós és költő, író.
Ellenben a politikai harcban kijátszani ezt a kártyát minősíti azt, aki ezt teszi, és a minősítés nem hízelgő.
Akkor - de csak akkor - megszervezte a Hosszú Kések Éjszakáját, melynek során legyilkoltatta az SA teljes vezérkarát, élükön Ernst Röhm-mel.
Arra azért vigyázott, hogy a szervezet fennmaradjon, mert arra szüksége volt.
Inkább legyen szövetséges, mint ellenfél, és ez a helyzet a mai Jobbikkal is.
De Ernst Röhmnek - csakúgy, mint ma Vona Gábornak - pusztulnia kellett és kell, Ein Volk, Ein Reich, Ein Führer, ugye, ha homoszexuális, ha nem...
Vona felesége levelet írt Lévai Anikónak, Orbán feleségének, és teljesen emberi módon azt kérte tőle, hogy állíttassa le a férje elleni támadásokat, erre azt a választ sikerült kiizzadni a fideszes propagandának, hogy nem kellene Vonának az asszony szoknyája mögé bújni.
Vona - mint majd minden populista - nehéz eset, rengeteg olyan dolgot mond, melyet tulajdonképpen a baloldalnak kellene elmondania, de valamiért nem teszik.
Pártja esetenként gyűlöletkeltő elveket vall, de hát az emberek vevők erre, évszázados előítéleteket nem könnyű kiirtani, hát még, ha nem is kívánja kiirtani az ember.
Lehet azt mondani, hogy ott egye meg a fene őket rakásra a Fidesszel együtt, ahol vannak, öljék egymást rakásra, csak az a baj, hogy holnap a mieink közül is érhet bárkit méltatlan támadás, ami könnyen újabb választási vereséget idézhet elő.
Ezért hát - szerintem - mindent meg kell tenni a politikai módszerek normalizálásáért, és el kell fogadtatni a társadalommal, hogy nyerni kell ugyan, de nem mindenáron, például azon az áron sem, hogy bármelyik politikus gyerekeit kitesszük egy ilyen méltatlan helyzetnek.
Embernek kell maradnunk, még ha az ösztöneink bosszúért kiáltanak is.
Hosszú távon megéri...
Cikk: http://www.pupublogja.hu/2016/11/vona-sivatag-rozsaja.html
A Kettős Mércét nehezen lehetne azzal vádolni, hogy Vona Gábor vagy a Jobbik rajongója lenne, de az a kampány, amit a közpénzből vásárolt és fenntartott Fidesz-média folytatott hazugságokkal, félinformációkkal és dezinformációkkal a Jobbik ellen, az elfogadhatatlan.
A műsorvezető Balogh Judit.
Áldozatnak tartja Terry Blacket és nem haragszik rá, de feljelentést tesz a rágalmak miatt Vona Gábor. A Jobbik elnökét a transzvesztita előadó homoszexuális kapcsolatokkal vádolta meg a TV2 egyik riportjában, amelyről az ellenzéki politikus azt gondolja: megrendelésre készült.