Hírek
...és a kifáradt fantasztákról...
- Részletek
- Készült: 2016. június 21. kedd, 23:27
- Találatok: 1674
Minden hatalmi képződmény koalíciós jellegű, néha intézményesen és szemmel láthatóan is. Néha pedig rejtetten, mert nehezebben észrevehető szubkultúrák, erős kontúrok nélküli csoportosulások láthatatlan szövetségeként működik inkább, de ettől még a szerkezet koalíciós tartalmú.
A mai hatalmi képződményt is a legkülönfélébb szubkultúrák kapcsolják egybe. Közülük legutóbb a végrehajtó kaszt, a "tanyasi yuppik" vázlatát olvashatták, most pedig az ideológiagyártókat, a kifáradt fantasztákat vesszük szemügyre.
Első csoportjaik csaknem harminc évvel ezelőtt tűntek fel a hazai közéletben. Manapság korai ötvenes éveiket tapossák. Alapvetően a nyolcvanas évek halmozódó válságai, a rendszer gyorsuló ütemű lelepleződése és széthullása formálta őket felnőtté.
Sokkal több megkérdőjeleznivalót, sokkal több hazugságot láttak lelepleződni mindenütt annál, hogy a szocialistának nevezett rendszer továbbéléséből számukra bármi is elfogadható maradt volna. Ezért kritikai viszonyulásuk összehasonlíthatatlanul erőteljesebben fejlődött ki annál, mint az előttük, vagy utánuk formálódó generációk esetében. E különlegességnek a rendszerváltás kezdetétől meglettek a maga negatívumai is. Rendszerváltó társaik, egykori szövetségeseik, majd politikai versenytársaik megalkuvásait, sokszor érthetetlen kompromisszumait a kilencvenes évek elején sorozatos árulásként élték meg. Ebből adódóan páratlan erővel fejlődött ki bennük tévedhetetlenségük téves tudata, s erre rátelepedve az őket érintő kritikák hisztérikus elutasításának kényszere.
1998 után váratlanul és felkészületlenül kerültek kormányzati pozíciókba. Az első hónapok beilleszkedési zűrzavarai közepette rémülten érzékelték, hogy a napi kormányzati kihívások megoldásai során az aránytalanul kifejlődött kritikai érzékükkel semmire sem mennek. Elfogadták hát mindazoknak a támogatását és segítségét, akikre anélkül is támaszkodni lehetett, hogy a hatalomban osztozniuk kellett volna velük. Ebből természetesen az lett, hogy a fantaszták is elkezdtek folyamatosan hazudozni, ők is rendre lelepleződtek, de mindebből korántsem az önkritikára, korrekcióra való hajlam, hanem sokkal inkább a korábbi paranoia megerősödése lett a végkifejlet. A 2002-es vereséget ezért aztán az ellenük szőtt grandiózus összeesküvés következményeként élték meg, s az általuk elkövetett kormányzati hibákból eszük ágában sem volt tanulni.
Az újbóli ellenzéki évek során a fantasztákból lassan eltökélt és rendíthetetlen fanatikusokká váltak, belesavanyodván a bizalmatlanság, a mindenhez értés és a tévedhetetlenség pózaiba. E zavaros évek során a környezetük és a bennük bízó, korábban mindenből kimaradó, ambiciózus értelmiségi csoportok összeeszkábáltak számukra valami tarka, zavaros nemzeti és függetlenségi ideológiát, amelynek időben történt feltupírozása viszont éppen elegendő volt ahhoz, hogy széteső ellenfeleiken 2010-ben páratlan győzelmet arathassanak.
Visszajött és tartósan rendezkedett be a hatalom minden eresztékébe ez a sértett, gyűlölködésre ma már különlegesen hajlamos és megfáradt, koravén csoportosulás. A valós társadalmi folyamatok alakulása ma már a legkevésbé sem érdekli őket, legfeljebb csak akkor és csak abban az összefüggésben, ha azokból a hatalmi pozíciókra nézve bármilyen veszély fakadna.
Ez a képtelen és szürreális attitűd sem a hatalomra kerüléshez, sem pedig annak megtartásához nem lenne elegendő. Ebben az egyetlen kérdésben nagyon is reálisan látnak, éppen ezért emelhették maguk mellé a tanyasi yuppiek könyörtelen, ám a hatalom mindennapi gyakorlásában nagyon is hatékony rétegét.
Számukra, a mára már szánalmasan kiüresedett fanatikusok számára pedig megmarad az ideológiagyártás és a reprezentatív hatalom gyakorlásának monopóliuma, az elsőbbség látszata, valamint az öregkori anyagi háttér megteremtésnek biztonsága. (Mindannyiunk rovására...). Bárhová nézünk, a parlamenttől a kormányzásig, a gazdaságirányítástól a bankszféráig, a kulturális irányítástól a diplomáciáig - mindenütt ezt a fura szubkultúra-kettősséget látjuk uralkodni. Ma még a kifáradt fantaszták döntenek a tanyasi yuppiek sorsáról és hatalmuk terjedelméről is. Ma még.
Szerző: Kéri László
Cikk: http://sztarklikk.hu/keri_laszlo_blogja/es-a-kifaradt-fantasztakrol/271977
Tanyasi yuppiek... és...A yuppiek jó régen, kb. húsz-huszonöt évvel ezelőtt voltak a nyugati közélet újdonságai, komoly befolyást jelentő csoportjai. Elsősorban az amerikaiakéban, foglalkozott is velük számtalan film, regény és riportkötet. Magabiztosságuk, hatékonyságuk, lelketlen karrierizmusuk és látványos sikerességük alapján akkoriban igen sokan valamiféle - hosszabb távon érvényes - generációváltást gondoltak kirajzolódni.
Kapcsolódó cikkeink:
Vajon meddig? / Készült: 2016.06.07
Meddig képes egy nép többsége békében együtt élni azzal a tapasztalattal, hogy ugyanazon alapkérdésre folyamatosan ellentétes válaszokat kap? Meddig lehet a többséget megnyugtatni, lenyugtatni azzal, hogy állandóan zagyva és átlátszó élményekkel traktálják olyan ügyekben, amelyekben amúgy neki is meglennének a maga közvetlen élményei.