Hírek
Hogyan indult el Orbán Viktor meghódítani az egész világot
- Részletek
- Készült: 2015. június 19. péntek, 23:00
- Találatok: 1888
Egyszer egy szép napon Orbán Viktor, a jótevő, elindult sétálni a felcsúti rengetegbe, hogy megnézze, hogy milyen munkát végez a természet. Örömmel vette észre, hogy mindenki az előírásszerűen tette a dolgát. A fák még egy kicsit gyorsabban is nőttek, mint ahogy azt megparancsolta nekik. Jut majd elsőosztályú fűrészáru templomokra meg mindenféle másra. Ez bizony nagyon derék dolog. – gondolta magában elégedetten.
Bölcsen elgondolkodva sétálgatott, amikor egyszer csak hirtelen mellette termett egy anyóka, hatalmas rőzseköteggel a vállán.
– Azt a jó hétszentségit neki! – köszöntötte a jótevő – Kegyetlenül rám ijesztett, öregapám. Nem tudott volna valami zajt csapni? Például énekelni, fütyörészni, vagy legalább szájharmonikán játszani?
– Legközelebb majd hozok magammal egy rezesbandát, szépöcsém. Ne zavarjon nagy jó uram, hogy nő vagyok, ráadásul teljességgel ártatlan. Hogy úgy mondjam, intakt.– válaszolta az öregasszony – Az évek múltával ennek a jelentősége amúgy egyre kisebb lesz. Egy csomó herceget utasítottam vissza mindenféle hülye indokkal, akiknek ráadásul utána az apám le is üttette a fejét. Tudod piszkosul hisztis egy némber voltam. Szép, de rendkívül ostoba. Mindegy. Gondolom akarsz tőlem valamit, ami persze nem konkrétan én vagyok.
– Ja. Látom éppen rezsit csökkent. Aztán tudja-e, hogy az a rőzseköteg, amit olyan ügyesen egyensúlyoz a vállán, az az én Mészáros egykomám tulajdonát képezi, mint minden itt a királyi erdőben.
– Tudom, fiacskám, de nem nagyon érdekel. A Lőrinc gyereknek már három kívánságát teljesítettem: a gázszerelősséget, a nagybirtokosságot és a büntetlen előéletet. Tudja, ha nagyon ugrál menten izraeli, cigány, homoszexuális, liberális bevándorlóvá változtatom át afrikai ősökkel, és úgy kivágom az országból, hogy a kedves felesége egész nap csókolgathatja, akkor sem fog visszaváltozni megint Döbrögivé.
– Hűha! Ez így megy? Csak úgy lehet kívánni magamnak valamit? Nekem is szabadna, néne?
– Néne?! Ezt meg hol olvastad? Nincs nekem semmiféle őzikém. Na, jól van. Régebben ragaszkodtam volna az öreganyám megszólításhoz, de rájöttem, hogy teljesen felesleges, mivel hasznom nem nagyon származott belőle. Rőzsét meg gondolom, nem nagyon akarsz cipelni?
– Azt nem. Focista vagyok és miniszterelnök, meg persze még pártelnök is. Rőzsét nem cipelek. De ha kell hívok egy autót, persze csak akkor, ha van magánál annyi pénz, amennyi a fuvarra elég.
– Úgy nézek én ki, te szerencsétlen? Rendben. Valójában valami ilyesmire számítottam. Igen, így van. Lehet három kívánságod, de ezt már nagyon unom, ezért essünk túl rajta minél gyorsabban.
– Jó. Szóval az van, hogy én… Hát, szeretném meghódítani a világot. Úgy gondoltam az egészet.
– Azt a … Egy világkörüli utazás osztályon felüli szállodákkal nem lenne elég? Az is pont ugyanolyan, csak sokkal békésebb. De ha úgy akarod, lehetsz űrhajós is.
– Nem. Ragaszkodom a világ meghódításához.
– Aztán mit kezdesz vele? Kiteszed a nappalidba? Nagy ám a világ, sok az egy embernek.
– Majd jól leigázom. A lényeg az, hogy mindenki azt csinálja, amit én akarok.
– Elég súlyos kisebbségi komplexusaid vannak. Ne segítsek rajtad abban is? Elég sok időm volt, ezért sok mindent kitanultam. A kőművesmesteri vizsgán kívül van pszichológusi végzettségem is.
– Nem! Én a világot akarom!
– Elég nehéz eset vagy, fiam, de ez legyen a te bajod. Na jó, meglátom, mit tehetek az érdekedben. Várj, megnézem a noteszemben, hogy mi is ilyen esetben a teendő. Azt mondja, hogy mészárlás, népek kiirtása, árulás, háború… Hopp, meg is van! A világ meghódítása. Van valami Alkotmányod, Alaptörvényed, vagy királyi bullád?
– Még nincs, De szereztem magamnak egy kétharmadot. Ha kell csináltok magamra egy Alaptörvényt. Az megfelel a világ megszerzéséhez?
–Tökéletesen. Ha megvan, gyere vissza! Általában errefelé szoktam lógni. Rőzsét cipelek, de hogy miért, arról fogalmam sincs. Tudok varázsolni, így egy rőzseköteg nem jelentene gondot, de a mesék már csak ilyen hülyén vannak megírva. Na lódulj már, te málészájú.
Orbán Viktor gyorsan elszelelt és csináltatott magának egy csudaszép Alaptörvényt. Mindent beleíratott, amire csak szüksége volt. Szépen földhöz is rögzítette vele az ország apraját meg a nagyját, de leginkább az apraját. Ment is vissza az erdőbe és látta, hogy az öregasszony éppen ott cigizik egy fa alatt.
– Öreganyám, jó, hogy látom, de itt tilos ám a dohányzás! Még a végén felgyújtja nekem az erdőt.
– Ne röhögtess, kisfiam. Tegnap egész nap esett. – pöckölte el a csikket az öregasszony – Figyelj, Viktor barátom, ha fel akarnám gyújtani ezt az erdőt, akkor csak el kéne mormolnom néhány varázsigét és ebben az esetben téged is csak a fogazatodról tudnának azonosítani. Megmutassam?
– Nem. Nem szükséges. Tudja, banya csak az Alkotmányt hoztam. Nézze csak meg, hogy a Kerényi hoppmesterem milyen szépet készíttetett belőle. Nehéz is lett, mint a dög.
– Szép, szép. A banya, azért egy kicsit erős volt, ha meg nem sértelek. Nagy szerencséd, hogy a cigi megnyugtatott. Mit is akarsz te azzal az marha nagy könyvvel?
– Hát a világot! Nem emlékszik?!
– Valami rémlik. Te vagy az a komplexusos miniszterelnök, ugye? Emlékszem. Világhódítás. Szépen alakul. Na, és arról beszélj nekem, édes jó fiam, hogy hány stadionod van?
– Az meg minek?
– Fogalmam sincs, de az van a világhódítás receptjében, hogy végy egy Alaptörvényt és adj hozzá legalább harminc darab stadiont… Szóval biztos van valami célja. Mondtam már, hogy a mesék tele vannak felesleges hülyeségekkel. Na, mi van öcsi? Csak nem vége a hódítgatásnak?
– Dehogy. Amúgy is nagyon szeretem a stadionokat. Jó, meglesznek, nem gond. Még magamnak is csináltatok egyet. Ugye az is beleszámít?
– Persze. Nincs ideírva, hogy kinek kell építtetned. Akár teljesen üresek is lehetnek. Jó nagyok legyenek, az a lényeg. Na tágulj innen ízibe, fiam! Gyártsd le ügyesen a stadionjaidat, aztán a többit majd megbeszéljük. Engem hív a természet és nem akarlak megzavarni a látványommal.
A miniszterelnök lóhalálában elnyargalt stadionokat építtetni. Meg nem kérdezte tőle senki az égvilágon, hogy tulajdonképpen mi a fenének kell belőlük ennyi. Kellenek és kész. Szükség van rá nemzeti büszkeségből. Az meg fontos dolog, nem lehet azzal viccelődni. Ment is vissza a rengetegbe. Vitte a sok használatbavételi engedélyt.
– Szép jó napot, öreganyám, itt vannak a stadionok. Mármint a papirosok, hogy lehet bennük focizni.
– Engem ez mondjuk nem nagyon érdekel, fiam, de rendben. Ez is megvan. Aztán kerítésed van-e már kiskomám?
– Persze rengeteg, van egy csomó ingatlanom. Körbe vannak szépen kerítve, sőt be is van kamerázva az összes. Egy világhódítónak tökéletesen megfelelnek. Megkapom már végre?
– Nyugalom. Nem vagy te véletlenül Dzsingisz kán közvetlen leszármazottja? Az ugrált ennyit nekem. Nem tudom, hogy a világhódítók, miért ilyen türelmetlenek. Na és milyen hosszú az a kerítés? Van legalább 175 kilométernyi belőle? Szögesdróttal a tetején, meg ilyesmi. Tudod, mint a Csipkerózsikában. Később átírták a szögesdrótot vadrózsára, mert valakinek nem tetszett a Szögesdrótocska név. Na, van olyanod?
– Hát olyan nem nagyon. Milyen magas kell?
– Tudja a fene. Kérdezd meg a Szíjjártót! Az a fontos, hogy a déli határszakaszon legyen. Találj rá ki valamit, hogy minek kell. Úgy látom elég ügyes fickó vagy ebből a szempontból.
– Rendben, ott a szerb határ. Majd beépítem az idegenellenes kampányomba. Nem fog senkinek sem feltűnni.
– Ebben biztos vagyok, Viktor fiam. Ha valakinek feltűnt volna valami is, akkor te már nem nagyon szaladgálnál itt ilyen vidáman összevissza. Na fel is út, le is út, irány Felcsút!
Orbán Viktor, bár elmagyarázták neki, hogy a bevándorlók majd kikerülik a kerítést – arra hivatkozva, hogy ő ezt el nem hiszi, mert addig elfáradnak a menekültek és elmegy a kedvük az egésztől –, szépen fel is húzatta kerítést. A bevándorlók nézték álmélkodva, de sokkal kegyetlenebb dolgokkal is találkoztak már. Úgy gondolták, ha egy ország ilyen pofás kis kerítést össze tud dobni gyakorlatilag a semmiért, akkor a magyarok nagyon gazdag népek lehetnek.
Orbán Viktor a biztonság kedvéért csináltatott egypár légifotót és szaladt meglátogatni a nőismerősét. Az éppen egy almát rágcsált, mivel a fogai még nagyjából megvoltak.
– Na mi van, gyalogkakukk? Úgy rohansz, mint akit kergetnek a bevándorlók. Áll már az a kerítés?
– Igen. Nagyon szép lett. Főleg ha rásüt a nap. Jól néz ki. Gondolom most már mehetek is világot hódítani.
– Persze. Aztán ajtó van-e azon a marha nagy kerítésen?
– Nem. Az nincs. Gondoltam, az nem kell rá. Minek?
– Mivel, gondolom, abba az irányba kell elindulnod világot hódítani. Valahol el kell kezdeni. Nem megy egyszerre az egész.
– Hűha. Erre nem is gondoltam. Gyorsan csináltatok rá egy jó nagy kaput.
– Viszlát, kislovag. Jó nagy legyen. Egy világhódító hadsereg nem olyan ám, mint a CÖF-CÖK. Azokat hagyd csak nyugodtan itthon.
– Úgy is lesz, persze. Köszönöm.
Orbán Viktor összehívta az ország legügyesebb építészeit és Hende Csabát. Megkérdezte a honvédelmi minisztert, hogy mekkora kapu kell ahhoz, hogy a honvédség elhagyja rajta keresztül Magyarországot. Hende Csaba nagyon elsápadt, mert azt hitte most aztán munka nélkül marad.
– Mármint, hogy az egész? Minek, felség?
– Ne törődj vele! Mekkora kell?
– Hát, én nem is tudom… Keresztbe vagy hosszába?
– A németek, azok hogyan csinálták?
– Valami villámháborúval. Olyasmit találtak ki, hogy bementek hosszában és utána meg szétszéledtek.
– Zseniális stratégia! Mi is ezt fogjuk tenni. Na, beszéljék meg az urak azt a kaput. Nekem rohannom kell.
Szaladt is egyenesen a felcsúti kerek erdő kellős közepébe.
– A szélén vagyok, te eszetlen. Ne rohangálj már összevissza. Na, megvan az a kapu?
– Meg. Mehetek már végre világot hódítani?
– Tőlem? Nyugodtan. Sok szerencsét kívánok hozzá.
– Ezt meg, hogy érti?! Ez most nem egy tuti dolog?!
– Csupán egy-két nagyhatalmat le kell hozzá legyőznöd. Nem olyan nagy ügy. Csak kell hozzá egy jó hadvezér. Ott van neked Herr Generalfeldmarschall Csaba Hende, „der Pustenfuchs”.
– Hát ő nem éppen arra való. Most mi a fenét csináljak? Azt hittem, hogy maga boszorkány, vagy valami ilyesmi.
– Én? Egyszerű öregasszony vagyok. Te erőltetted azt a három kívánságos dolgot, engem pedig roppantul szórakoztatott a dolog. De ne idegeskedj, te mindent megtettél a cél érdekében. Nem rajtad múlott a dolog.
– Hűha…
Cikk: http://huppa.hu/hogyan-indult-el-orban-viktor-meghoditani-az-egesz-vilagot/