Lesz miről mesélni a csillogó szemű unokáknak
Nem irigylem azokat, akik a Békemenetet helyettesítő Zászlómenet hívó szavára, az 1956 helyett 1848 méter hosszú magyar nemzeti zászlóba tekeredve teli szájjal hajlandóak összegenderezni és összemigránsozni a forradalom és szabadságharc hetvenedik évfordulóját.
Az is igaz, hogy ahhoz képest, hogy Napi Mari tíz évvel ezelőtt a hatvanadikat úgy mocskolta össze, hogy Dózsa László színész nevét hazudta rá Pruck Pál fotójára az ötvenhatos emlékév plakátjain, majd ő volt felháborodva és gyalázta az egykori pesti srác családját, ez meg se kottyan a szélsőjobboldalon. Igazuk is van. Hogy mi köze 1956-hoz a gendernek, azt csak a jóég tudja, de mindenki úgy gyalázza meg a hősei emlékét, ahogy nem szégyelli. Márpedig ha akkor sem szégyellték, amikor nyeregben voltak és száguldott a szekér, akkor az Orbán-rezsim bukása utáni első október 23-án sem fogják szégyellni.
Egy jó dolog van ebben: nehéz lenne elrontani ennek a korábbiakhoz semmiben nem hasonlító napnak az emelkedettségét, különösen miután a bukott rezsimpárt parlamenti frakcióvezetője (a főnöke is megosztotta a toborzó videót, pedig ő bátoran távol marad hat év után a szónoklattól) úgy hangol a Bem téri szélsőjobbos összejövetelre, hogy összemossa magát és az ország éléről éppen elkergetett pártját azokkal, akik hetven éve tényleg megküzdöttek a szabadságért: 
Miközben a miniszterelnök az 1956-os forradalom alkalmából a magyar szabadság közös ünneplésére 
Mióta a Tisza-kormány ismertette a jövő évi költségvetés tervének főbb intézkedéseit és irányvonalait, azóta megy a picsogás szinte minden oldalon. Mi miért nem kaptunk semmit? Miért nem annyit kapunk, miért nem most azonnal kapjuk? Nekünk is jár az emelés, nem erről volt szó! Alig vannak olyanok, akik elégedettek lennének, miközben bele sem gondolnak abba, hogy az Orbán-rezsim 16 évének köszönhető az, hogy „csak” ennyit engedhet meg kormányzásának első teljes évében a Tisza. Érdekes módon akkor, amikor több millió magyar újra és újra megszavazta a Fideszt az ország élére, akkor nem követelőztek és nem beszéltek arról, hogy nekik több jár. Csak most, hogy valódi változások következnek be és megkezdődött az „osztogatás” gondolják sokan úgy, hogy akkor ők is odatartják a markukat, és ha nem kapnak, akkor felháborodnak. A rendőrök, a különféle érdekképviseletek többet követelne maguknak, miközben tizenhat évig beletörődtek, elfogadták, hogy az előző rezsim hülyének nézi, megalázza és kihasználja őket. Nem állítom, hogy nem érdemlik meg mindazok, akik most elégedetlenek, dehogyis. Csak az a baj, hogy 16 év rombolása nem jóvátehető pár hónap, sőt egy ekkora rombolás talán évek alatt sem, és ezt érdemes volna szem előtt tartani. 
Miközben Kovács Desikerült Zoltán egykori nemzetközi kommunikátor 
A Fideszt korábban valóban nem nagyon érdekelte más, mint hogy miként lehet a lehető legtöbb pénzt a közösből megszerezni, ellopni. Egy „perverz elosztási rendszerben” (Ferge Zsuzsa találó kifejezése) az alacsonyabb jövedelműekkel finanszíroztatták a jobb jövedelmi viszonyok között lévőket. Ráadásul az akkori intézkedések egy tekintélyes része azt szolgálta, hogy Mészáros, Tiborcz, Garancsi – egyszóval Orbán – minél nagyobb vagyont harácsolhasson össze.
Emberség is van a világon, hogy a felebaráti szeretetről ne is beszéljünk: mi valóban számos alkalommal szóltunk. Szinte már csak kormánykiváltó imádságot nem hirdettünk, nem mintha elutasítanánk sokak hitének és jó szándékának csendes összekapaszkodását mint teremtőerőt, de a nemzet szabadságának dolgában szívesebben bízunk a polgárok öntudatosságában és tényérzékenységében. A tényre aztán jönnek a poloskák számolatlanul, de ez már egy másik történet.