Marci nyuszi húsvéti meglepetése
Hallgattam a csütörtöki Kormányinfót és néztem a magabiztos és mosolygós Nagy Mártont. A Magyar Nemzeti Bank volt alelnöke nem volt hajlandó beszélni az MNB körül kirobbant pénzügyi botrány körülményeiről, inkább előkelő idegenként hárította el az idevonatkozó kérdéseket, és érdemi válaszokat nem adott. A történelmi hűség kedvéért azért rögzítsük, hogy a jelenlegi nemzetgazdasági miniszter 2013-2015 között a bank Pénzügyi Stabilitásért és Hitelösztönzésért felelős ügyvezető igazgatója, később pedig (2015 és 2020 között) az MNB alelnökeként a Monetáris Tanács tagja is volt. Alelnökként a monetáris politikáért felelt, így hát – állítása szerint – az alapítványi visszaélésekről semmit nem tudott. Azt azért bevallotta, hogy „alelnökként benne voltam az egyik kuratóriumban, nagyon gyorsan le is mondtam.”
Plakátokon üzen a Fidesz: abcúg Ejrópaji Junijó!
Újabb óriásplakátokkal szállta meg az utcákat és a köztereket a Fidesz. Ezúttal nem jó híreknek örülhetünk, nem azt adják sokadszorra is tudtunkra, hogy mennyire jó nekünk, hanem, hogy ne hagyjuk, hogy mások döntsenek helyettünk. Mert – legalábbis a kormány szerint – erre készülnek a kiplakátozott magyarellenesek, jelesül Manfred Weber, az egykor a Fideszt is soraiban tudó Európai Néppárt vezetője, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, valamint maga az ördög, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök. A kampány sugallata szerint, fent nevezettek rosszat akarnak a magyaroknak, de mi nem hagyjuk, mert büszke, szilaj, szabadságszerető nép vagyunk. Nem leszünk gyarmat, abcúg Ejrópaji Junijó, dolgos népünk győzni fog!
Mi lesz akkor miniszterelnök úr, hogy ha mégis lesz Pride? - Selmeci János jegyzete
Kedves hallgatók, fogadjanak velem. Két tippem is van, az egyik az, hogy hiába ment át a parlamenti bizottságon, végül nem fogják megtiltani a szivárványos zászlót középületekre helyezését, a másik pedig az, hogy ha mégis betiltanak egy zászlót, akkor a Fidesz jövőre elveszít a választást.
Csak vissza ne üssön
Tizenöt év, az már egy korszak: ennyi idő alatt nagyra nő a kisgyerek, termőre fordul a diófa, és a köpönyegét rutinszerűen forgató, meggyőződését az alsóneműnél is gyakrabban váltogató politikus is kiismerhetővé válik. Kitanuljuk, mint a KRESZ-t, odafigyelés nélkül is képesek vagyunk alkalmazni a szabályait. Tisztában vagyunk vele például, hogy amikor Orbán Viktor az ellenfelét vádolja valamivel, akkor mindig saját magáról és a tettestársairól beszél. Politikabefolyásoló álcivil szervezetek? Guruló eurók (rubelek, jüanok)? Lopás, hazugság, pedofília? Idegen érdekek kiszolgálása? Háborúpártiság? Gazdasági együttműködés helyett példátlan tempójú blokkosodás? Tényleg mintha önmaga paródiája lenne ez a Fidesznek nevezett családi (szürke)gazdaság: hiába látja mindenki, hogy egyedül Putyin az, aki háborút akar, és hogy Trump lassan több kárt okoz, mint a Covid meg a 2008-as válság együttvéve – ők rendületlenül nyomják tovább az „Oroszország a megbízható partnerünk, Amerika a barátunk” szöveget.
Trump és a Nobel-békedíj
A norvég Nobel-bizottság már lezárta a jelöléseket az idei békedíjra, és a 338 jelölt között ott van Donald Trump is. Egyrészt az orosz-ukrán háború leállítása, másrészt az izraeli túszok kiszabadítása érdekében tett rendkívüli erőfeszítéseiért jelölte legalább egy-egy ukrán és izraeli személyiség. Az amerikai elnök már többször is kijelentette, hogy megérdemelné a díjat. Különösen azt fájlalja, hogy Barack Obama már elnöksége első évében, 2009-ben megkapta a híres aranyérmét, pedig ő, mármint Trump, sokkal többet tett a békéért; lám, milyen jól leszerelte az észak-koreai Kim Dzsongun agresszív hajlamait. De a nyilvános sóvárgás ellenére sem valószínű, hogy az Air Force One-nak októberben majd Oslóba kell repülnie a díjátadó ünnepségre, mert a világ nagyobb részének nem úgy tűnik, hogy az elnök január 20-i beiktatása óta közelebb kerültünk volna a véres konfliktusok megoldásához vagy legalább felfüggesztéséhez.
A nap grafikonja: a magyar minimálbér a második legalacsonyabb az EU-ban
Ismét egy olyan uniós statisztika, amit nem szívesen teszünk ki az ablakba, s ami még ennél is keserűbb, az uniós összehasonlításban nyamvadtnak mondható magyar életszínvonal újabb bizonyítéka. Ez nálunk jelenleg 707 eurót tesz ki, aminél egyetlen tagállamban, Bulgáriában kapnak kevesebbet a dolgozók. A legjobban a luxemburgiak járnak, a magyaroknál 3,7-szer magasabb minimál órabérért dolgoznak. Magyarországon az utóbbi öt évben nemhogy javult volna, még romlott is a minimálbéresek helyzete.