Trump egyelőre az Államok szövetségi rendszereinek szétverésében arat diadalokat, miközben a hazai inflációt élesztgeti sikerrel.
Trump nyert Kanada, pontosabban az északi szomszéd Ontario nevű állama ellen, amely válaszul a kanadai acélra és alumíniumra kirótt vámra dettó 25%-al emelte meg a 1,5 millió amerikai fogyasztónak szállított áram árát.
Ez ugyebár win-win, vagyis inkább lose-lose állapot, mindenesetre erre mondják, hogy amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.
Ez a kis egyensúly azonban csak pár óráig tartott, mert Trump duplázott, az ontarioi kormányfő, Doug Ford pedig visszakozott, és részben ezt tette Donald Trump is. Így most az a helyzet, hogy Amerika 25%-os vámmal sújtja Kanadát, Kanada meg nem sújtja az Államokat semmivel. Tipikus gyarmati viszony, mondhatnánk, ha Kanada gyarmat lenne, és ha nem lebegne előttünk a néhai szovjet pártfőtitkár Leonyid Brezsnyev doktrínája, ami az 1968-as csehszlovákiai bevonulás idején ötlött fel benne, és annyira megszerette, hogy meg is tartotta. A parasztvakító duma mögött ez arról szólt, hogy a nagy Szovjetunió, ha úgy látja jónak, ott csap le a szövetségeseire, ahol akar, amikor akar, úgy, ahogy akar, az áldozatnak pedig nincs más dolga, mint ennek örülni, és többszörös hálát nyilvánítani. Egyébként kuss.

Bővebben ...
Módosult a terv: 2026-ra mégsem a melegek, az újságírók, az ellenzékiek stb. lesznek kinevezve fő ellenségnek, hanem az ukránok. Az igazmondás keresztény erényével sajátos viszonyt ápoló magyar kormányfő annál őszintébben beszél, minél inkább sarokba van szorítva. Mondott ő már sok mindent – onnantól, hogy szükség van „valamire” Magyarország és Oroszország között, odáig, hogy támogatja a szuverén Ukrajnát –, de tudhattuk: az, hogy mit gondol igazából, csak akkor derül ki, amikor nincs tér a további mellébeszéléshez. Ez a pillanat jött most el: keleti szomszédunk léte a tét, és egy ország, egy nemzet ugyanúgy nem tud „egy kicsit” életben maradni, mint egy ember. A valóság ezúttal tényleg fekete-fehér – ha pedig az a kérdés, hogy Ukrajna legyen, vagy ne legyen, akkor Orbán Viktor egyértelműen a nemlétre szavaz.
Hazug érvekkel, természetesen, ahogyan tőle megszokhattuk. Ukrajna GDP-je az EU összesített GDP-jének 1%-a: ha az összes ukrán közkiadást az EU fedezné (amit egyébként kizárhatunk), uniós szinten az is csupán alig észrevehető pluszterhet jelentene. Az EU-támogatások egy ország bruttó nemzeti termékének nagyjából a 3-4%-át szokták kitenni.
Bővebben ...