Ember, most jövök a forradalomból!
Petőfi már megtért a rezsicsökkentésből, Jókai is végzett a multik megregulázásával, még az árrésük is beleremegett, annyira tartottak a haragjától. Vasvári időközben külföldre küldte az asszonyát takarítani, hadd kupálódjék ott abban a hanyatló háborúpárti nyomorúságban, ha már idehaza sehogyan sem bír boldogulni! Minden együtt volt a forradalomhoz, csak még nem tudták, hogyan kell nekifogni.
Mint tót az anyjának? Soha nem láttak még forradalmat ugyanis, béketűrő népség voltak, fát lehetett volna vágni a hátukon. Halványlila segédfogalmuk sem volt, mi kell ahhoz, hogy kitörjön a forradalom. Kit kell kiszabadítani, és honnan? Mészárost, Tiborczot, esetleg magát a Nemzetmegvezetőt? Melyik oligarchát kell megfutamítani Bécs/Brüsszel felé?
Azért a Petőfinek, nem hiába volt költő, derengett valami. Előző este, biztos, ami biztos, gondosan összeplagizálta a Nemzeti dalt. Egy bolgárkertész vetőmag-katalógusából vette át az idézeteket, hátha jó lesz még valamire. Szólítsatok dr. Petőfinek, mondta viccesen a többieknek. Azok meg csak mosolyogtak: költő, az ilyet nem kell komolyan venni. 
Ez nem más, mint a galád kereskedő, a népnyúzó, az árdrágító, hogy a Rákosi-korszakban oly jól bevált kifejezésre utaljak, mert akkor történelmi kontextusba helyezhető azonnal az egész, és máris előáll a megfelelő néphangulat; reszkessetek kulákok, vagyis csúnya multik, gazdagok, vérszívók!
Mint az előre látható volt, itt a „mi már három évvel ezelőtt megmondtuk” kezdetű ostobaság. A magyar külügyminiszternek titulált személy – aki nem kevésbé lojális Moszkvához, mint elődei közül Sík Endre (1958-61), Péter János (1961-73) vagy Puja Frigyes (1973-83) –, sietett úgy tenni, mintha az ukrán kapitulációra irányuló tevékenysége mindig is azonos lett volna a békevággyal. Persze, mivel nem ért se a diplomáciához, se a történelemhez, most is kapkod és kényszeresen túlmozgásos. Az Egyesült Államok elképesztő nyomása hiába szorította rá Ukrajnát egy olyan fegyverszüneti ajánlatra, amelyet az orosz hadsereg nem tudott kikényszeríteni, a fronton egyelőre a korábbinál is véresebb harcok dúlnak – mindkét fél bizonyítani akarja, hogy van még ereje a folytatáshoz. Ez még messze nem az az állapot, amikor a háborúk véget szoktak érni, ráadásul az amerikai álláspont is bizonytalan, semmi jele, hogy Moszkvára is hatással lenne.
„Hozza nyilvánosságra a kormány Orbán Viktor jelenlegi egészségügyi állapotát! A magyar embereknek joguk van tudni, hogy a miniszterelnök alkalmas-e fizikailag és szellemileg az ország vezetésére. Joguk van tudni, hogy szed-e olyan gyógyszereket, vagy kap-e olyan kezelést, amely megnehezíti, vagy épp ellehetetleníti, hogy egy országot vezessen” – fogalmazta meg követélését Magyar Péter. 
Trump egyelőre az Államok szövetségi rendszereinek szétverésében arat diadalokat, miközben a hazai inflációt élesztgeti sikerrel.
Módosult a terv: 2026-ra mégsem a melegek, az újságírók, az ellenzékiek stb. lesznek kinevezve fő ellenségnek, hanem az ukránok. Az igazmondás keresztény erényével sajátos viszonyt ápoló magyar kormányfő annál őszintébben beszél, minél inkább sarokba van szorítva. Mondott ő már sok mindent – onnantól, hogy szükség van „valamire” Magyarország és Oroszország között, odáig, hogy támogatja a szuverén Ukrajnát –, de tudhattuk: az, hogy mit gondol igazából, csak akkor derül ki, amikor nincs tér a további mellébeszéléshez. Ez a pillanat jött most el: keleti szomszédunk léte a tét, és egy ország, egy nemzet ugyanúgy nem tud „egy kicsit” életben maradni, mint egy ember. A valóság ezúttal tényleg fekete-fehér – ha pedig az a kérdés, hogy Ukrajna legyen, vagy ne legyen, akkor Orbán Viktor egyértelműen a nemlétre szavaz.