Ukránok, bűnöző gyerekek, bankárok, ukránok, benzinkutasok, és megint a benzinkutasok; már egy gyakorlott gyűlölő is nehezen tudja követni a kormány iránymutatásait arról, hogy kik az ellenségeink.
Ezen azért talán már túl vagyunk – gondoltam tegnap a Dantében, a Varjúkirály című előadás elején, ami a déli határkerítés építése idején játszódik, és elsőre olyan régi történetnek tűnt, mert arról szól, hogy két javítóintézetben felnövő vidéki fiatal jobb lehetőség híján beáll az önkéntes határvadászok közé, hogy megvédjék a hazát a munkánkra és asszonyainkra ácsingózó, mocskos szemét araboktól.
Az darab elején a bátor honvédők még csak visszazavarják a rettegő menekülteket a határ menti erdőből Szerbiába.
Akkoriban viszonylag egyszerű volt gyűlölni; a kormány megmondta, hogy nálunk kicsit barnább bőrű, kulturálatlan idegenek valójában nem menekülők, hanem megszállók, akik az országunkat akarják elfoglalni, és a magunk képére formálni, sokan pedig attól féltek, hogy migránsok még azt a keveset is elveszik tőlük, amit hosszú évek munkájával meg tudtak maguknak teremteni.

Bővebben ...
Most már határozott meggyőződésem, hogy megérkeztünk oda, ahol már nem lehet tovább fokozni. Itt a vége, fuss el véle, és vissza se gyere. A döbbenet, amit akkor éreztem, amikor megláttam Júdás oldalán, a trumpista béketanács ülésén az argentin láncfűrészes társaságában róla készült videót, az egy másik irányból, de szinte ahhoz volt fogható, mint amikor a pártja fővárosi szervezetének Facebook-oldalán megnéztem azt a förmedvényt, amiben azzal nyomasztják a magyarokat – tekintet nélkül arra, hogy gyerekek is láthatják -, hogy egy náci tiszt agyonlövi a sárban térdelő, a kislánya fényképét szorongató magyar apát az ukrán fronton. A gátlástalanságot a pszichopata gátlástalansággal összekötő tengely két pillanatképe. Az egyik jelenetben agyonlőnek egy magyar apát, illusztrálandó, hogy ez lesz, ha Orbán nem tud tovább lopni április 12 után. A másikban a kóros hazudozók koronázatlan királya, a politikai szürrealizmus ötvenegyedik árnyalata egy másik szociopatával dajdajozik.
Burning Love című dalának refrénjét – „
Burnin’, burnin’, burnin’, and nothing can cool me, yeah”, vagyis égj, égj, égj, és ne hagyj kihűlni, bébi – tátogta bele. Átkarolta Júdást, az pedig vigyorogva együtt vigadt vele. Nem a kocsmában két feles után, hanem az úgynevezett béketanács alakuló ülésén. Ez egyszerűen visz mindent, pedig tudom, hogy sokak szerint ez nagyon menő volt.

Bővebben ...