Aranykorok
Amúgy sok sikert kívánok a választási kampányához – zárta rövid levelét a lényeggel Donald Trump. Nem csoda, hogy a címzett, ha egy hónap késéssel is, de nyilvánosságra hozta az amúgy újdonsággal nem szolgáló, bár kétségkívül udvarias és jó személyes viszonyról tanúskodó üzenetet. Az amerikai-magyar kapcsolatok jelenlegi „aranykorára” utaló mondat kapcsán azért szívesen vettünk volna némi magyarázatot. A két ország viszonyában ugyanis volt néhány kivételes pillanat, amelyhez képest most mintha nem történne semmi. Például amikor Kossuth Lajos 1851 decemberében New Yorkba érkezett, 31 ágyúlövés fogadta és amerikaiak tízezrei csődültek össze, hogy lássák a magyar szabadságharc hősét. Abraham Lincoln washingtoni emlékművére felvésték egy híres mondatát („A nép kormánya, a nép által, a népért”), amelyet Kossuth egyik amerikai szónoklata inspirált: „Minden a népért, a nép által, a nép nélkül semmi sem!” Vagy ott van 1978. január 6., amikor az Egyesült Államok visszaadta Magyarországnak a második világháború során amerikai kézre került koronaékszereket. Emlékezetes George H. W. Bushnak a záporban összetépett 1989-es beszéde, de említhetjük 1999. március 12-ét is, amikor hazánk – az USA erős támogatásával – a NATO tagjává vált.
Ez így nem élet, ez így nem állapot
Szerintem Rákosi kapott utoljára ilyen állótapsot 1949-ben, amilyet ez a szombati úgynevezett pártkongresszuson, ahol eldőlt, mert már korábban eldőlt, hogy nincs nála jobb, ő lesz miniszterelnök-jelölt. Csak az „Éljen Viktor, éljen a párt” hiányzott, és tökéletes lett volna a műsor. Mint a nagy előd idején, akinek szintén csinos kultusza volt, az alábbiak szerint:
Sorcsere
A miniszterelnök látványosan udvarolni kezdett a budapesti szavazóknak. A szóvirágok alkotásában és a valóság elhajlításában hagyományosan erős – úgyszólván verhetetlen – Orbán Viktor a Fidesz fővárosi jelöltállítási gyűlésén közölte: Budapest példája azt mutatja, hogy a Fidesz-kormányzással még azok is jól járnak, akik nem a kormánypártra szavaznak. Nem beszélve arról a jól hangzó, ám unikálisnak éppenséggel nem nevezhető kijelentéséről, hogy „a főváros, amely a budapestiek otthona, egyben a nemzet fővárosa is”.
Hógolyó - Szénási Sándor
Hó, pláne ennyi, évek óta nem kínálta fel magát politikai nyersanyagnak …
Megállítanák, de nem lehet. 2026 – újév egy felszabaduló országban
Az újév ritka pillanat, hiszen csak minden 365. napon jön el. Ilyenkor még friss az emlékezet, de már megbillen a múlt. Ilyenkor az ígéreteknek, fogadalmaknak nagyobb súlya van. Nehezebb félmondatok mögé bújni, nem lehet a „nem most van itt az ideje” kifogásával elhalasztani a kimondandót. 2026 nem az óvatoskodás éve lesz. Most nemcsak az idő fordul, hanem a történelem. Most nemcsak remélni kell a változást, hanem tenni érte és számot vetni vele. Több milliónyi magyar ember várakozása szerint ez az év az ország, a magyar társadalom kijózanodásának éve lesz. A NER politikai rendszere immár megbukott. Nem adminisztratív értelemben, hanem erkölcsileg és történelmileg. Orbán rezsimje nem azért omlott össze az elmúlt időszakban, mert az ellenzék ügyesebb kampányt folytatott, hanem mert elfogyott mögüle az ország. Elfogyott a hit, a félelem már nem működött, a cinizmus pedig önmaga karikatúrájává vált. Egyre több gennyes kelés fakadt ki az ország testén, s nem volt már sem elég seprű, sem elég szőnyeg a sokasodó problémák és bűnök szőnyeg alá söpréséhez.
Rázós volt az út, a java még csak most jön, de semmi nem lesz elfelejtve
Kedves olvasóink! Elérkezett az év utolsó napja, ami sok egyéb mellett azt is jelenti, hogy a birodalmi állampárt túlélte 2025-öt, és egyelőre azt a látszatot próbálja kelteni, hogy erősebb mint valaha, hogy soha nem látott számú támogató veszi körül. Igazi magyarok, kulturálisan magasan és túlképzett megélhetési semmirekellők (tegyük többesszámba őket); többek között trashcelebek, az ő leszármazottaik, lázadó zenészekből lett kiöregedett alkoholista káderek, egykori drogfogyasztók, érettségit letenni képtelen primadonnák, kamu gengszterrappererek, pártérdekekre kisajátított űrhajósok, ex-olimpikonok hadai, nem utolsó sorban hosszú- és rendkívül barna nyelvű propagandisták, nem is beszélve az amerikai nép választottjáról, aki köztörvényes bűnöző létére, érdemei elismeréseképpen nem a börtönben, hanem az Egyesült Államok elnöki székében találta magát, a véreskezű moszkvai diktátor, akin kívül mindenki háborúpárti, további kétes alakok, beleértve a szó legszorosabb értelmében vett söpredék bűnözőket is közelebbi és távolabbi országokból.