Bab és magyarságpróba
- Részletek
- Készült: 2024. január 26. péntek, 09:34
- Találatok: 1659
Még októberben álmodta meg a kedves vezető az újabb nemzeti konzultációt. Illetve az is lehet, csak úgy kicsúszott a száján a rádióban, s ha már így történt, nem volt mit tenni, konzultálni kellett. Viszont ugyanekkor meg is indokolta örökös miniszterelnökünk, miért is szükségszerű az újabb akció, és ez nagyon alapos ok volt, mégpedig, hogy „nem babra megy a játék”. Azt nem tudtuk meg, mi az, ami nem megy babra, de nem is kell az a mesék birodalmában. Már csak az égig érő paszuly kellene és annak folyományai.
De nem is ez, és még csak nem is a levelekben foglalt sugallatok, amik arra késztetik az embert, hogy foglalkozzék a NER eme ocsmány szeletével már megint, hanem a végeredmény és annak kihirdetése. A kormányszóvivő, azaz, a hadügyminiszterné tette közzé a teljes sikert, ami az, hogy állítólag – mert ellenőrizni mód nincs – másfél millió lenne azon organizmusok száma, akik kitöltötték, visszaküldték, ami nem babra megy, azt, és adják majd így a soha nem volt nemzeti fölhatalmazást valamire. De erről se tudjuk momentán, mi volna az. 
Ahogyan azt sejteni lehetett, ez a svéd NATO-buli, az északi miniszterelnök meghívása és az ő fölmutatott középső ujja meglehetősen nagy zavarokat okozott a fideszi erőtérben. Kétségbeesetten próbálják visszaszerezni Orbán elveszett arcát, amely ott hever a porban, és egészen elképesztő mutatványok születnek arra, hogy megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant, ami voltaképp az, miért ez a csürhe Európa legellenszenvesebb, legutálnivalóbb politikai gyülekezete. Akik immár sehová sem kellenek.
Diplomáciai nagyüzem volt tegnap a Karmelitában (Várszínház, a Söndörpalota mellett - a szerk.). Nem olyan, mint augusztusban, amikor minden féle diktátorok, keleti despoták és hasonszőrűek buliztak az erkélyen cél és értelem nélkül, viszont a propagandasajtó nagy hangon ordította Orbán dicsőségét. Azzal a lényeggel, hogy milyen nagy ember is az ő kisemberük, lám, a fél világ a lábai előtt hever, miközben tűzijátékkal szórakoztatja őket a húgymelegben.
Ugyan bő egy hét múlva már a februárt tapodjuk, mégsem ért véget egészen 2023. Talán soha nem is fog. Kormányunk tagjai, mintha szilveszter lenne, s a mulatság közben éjfél előtt kellene mondani valamit arról, mit remélnek a jövőről, a TikTokon eregettek rózsaszín ködöket azoknak, akik az effajta szellemi táplálékkal élnek, s akik állítólag a fiatalok volnának. És akiknek a jövőjét épp most cseszi szét a Fidesz. Ehhöz képest olyan heppi minden tényleg, mint egy betépett házibuliban, de voltaképp ezt már megszoktuk.
Orbán Viktor, a mimagyarok örökös miniszterelnöke kézen fogva sétálgatott Budapesten a vietnami miniszterelnökkel. Erről sem a Fidesz, sem annak összes médiája nem számolt be sem képben sem hangban, sem más módon. Hogy az aktus amúgy lényeges, azt a vietnami televízió tudósítása igazolja, amelyben viszont szégyenkezés nélkül mutatták meg a furcsa párt, ahogyan kéz a kézben andalognak, mögöttük a slepp.
Pillantás a kilencedikről - Nézem a fényképet, mi olvasható le róla. Ül egymással szemben Magyarország két legjelentősebb elöljárója; az egyik, látszólag, feszeng, a fotel szélén ül, úgy mint akit zavar az is, hogy nem ér le a lába, a másik hátradőlve, keresztbe tett lábbal, mosolyogva. Hihetnénk azt is, hogy, szemben a mi hitünkkel, fordított a szereposztás, a mosolygós áll a másik fölött, ő a meghatározó, ő az irányító, míg a másik megszeppent arccal magyaráz, talán valami tréfással, viccessel próbálkozik, Az egyik szereplő, a hölgy a keresztbe vetett lábakkal, Novák Katalin, jelenlegi státusza szerint köztársasági elnök, a másik permanens státusza szerint miniszterelnök, ő maga, a riadtnak tűnő kisfiú, Orbán Viktor. A kép magától az elnök asszonytól való, ő tette nyilvánossá. És még azt is hozzáfűzte közösségi oldalán, hogy megtörtént a nagy találkozás. Többek között ezt posztolta a randevúról: „az ország nemzetközi megítélése szempontjából meghatározó év elé nézünk, amelynek már a kezdete is erős: a szlovák és a vietnámi miniszterelnök is Magyarországra látogat, holnap pedig Davosba utazom, ahol az Európai Bizottság elnökével találkozom, és a Világgazdasági Fórumon is felszólalok”. És még azt is hozzátette, hogy - idézem- „volt miről beszélgetnünk, hiszen idén 25 éves a NATO és 20 éves az EU tagságunk, ráadásul Magyarország az EU soros elnöke is lesz.” 
„Magyargyűlölő állásfoglalás Brüsszelben” – ezzel a címmel számolt be az Európai Parlament döntéséről a Magyar Nemzet, nyilván a központ utasításának megfelelően. És bár a tudósítás korrekten beszámolt arról, hogy a határozati javaslatra, amelyben elítélik a magyarországi jogállami állapotokat, a képviselők közül 345-en mondtak igent, és csak 104-en nemet, jól tudják, hogy az ő olvasóikat, a Fidesz-hívőket ezek a számok nem érdeklik.
„Nekünk nem jó, hogy Orbán a konzervatív forradalom zászlóshajójának kapitányaként igyekszik definiálni magát, ez ugyanis nem nemzeti érdek, ellenkezőleg, Orbán személyes érdeke, mint a politikájában minden, ez is csak azt szolgálja, hogy hatalomban maradjon” – szögezte le Szentpéteri Nagy Richard. Az alkotmányjogász, politológussal annak kapcsán beszélgettünk, hogy „zászlóshajónak” igyekeznek őt és a politikáját beállítani. Szerint azonban konzervatív forradalom kifejezés önmaga is fából vaskarika. Orbán közpénzből búsásan megfizetett tanácsadói azonban meglátták, hogy terjedni kezdett a világban a liberalizmustól és a neo-konzervativizmustól elszakadó áramlat, s ezt meglovagolva, összehoztak egy „katyvaszt” a számára.
Mi a tagállami vezetők Orbán-stratégiája a kisétálás után? Mit „kérne" a magyar kormány azért, hogy rábólintson az ukrán támogatásokra? Mit jelent az, hogy Orbán Viktor lehet az Európai Tanács elnöke, és van-e jelentősége az újabb EP-s állásfoglalásnak Magyarországgal szemben? Mi csöpögött le a brüsszeli pénzcsapból és mi az, ami örökre befagyhatott a csőbe? Tisztáztuk az elmúlt hetek EU-s híreit közéleti podcastunkban.