Színes tintákról álmodunk
- Részletek
- Készült: 2023. december 23. szombat, 09:48
- Találatok: 1562
Jövőre már nem lesz tanítható (választhatóan sem) az állami fenntartású középiskolákban a művészettörténet. Nincs indoklás, hogy miért, csak a közlés, és a méla döbbenet. Most nem soroljuk fel, hogy ezzel szemben testnevelés van rogyásig, hittan vagy erkölcstan szintén, nem rójuk fel, hogy a lövöldözés is megoldott iskoláinkban. Azt sem, hogy a történelem is fideszi olvasatú lett, arról nem is beszélve, hogy a nyelv is elveszik, hiszen mindez a kultúrharc része, amikor az egyeduralkodó párt a saját képére óhajtja formálni a társadalmat.
Vannak ennek előzményei, és van arról is tapasztalat, milyen rombolást lehet ezzel végigvinni, aminek az eredményei (a propagandával súlyosbítva) már ma is meglátszanak. Nincs mit szépíteni rajta, a magyar társadalom a közel tizennégy éves Fidesz-uralom alatt jól láthatóan hülyül, és itt nem csak az uszkve hárommillió tébolyodott hívőre gondolunk, hanem arra is, hogy az oktatás nívója milyen látványosan zuhant be, funkcionális analfabéta embereket termelve. Ha nem is ez volt a kimondott cél, de sikerült végrehajtani. 
Mint tudjuk, kies hazánkban háborús veszélyhelyzet van. A parlamenti bátorak szavazata segítségével momentán egészen május végéig, amikor már nyílik az orgona és csácsognak a madarak. Tudjuk, mire szolgál ez, minden külön értesítés helyett és a legrövidebben, hogy azt csináljanak ezek, amit csak akarnak. Amúgy különben is így volna, de ezzel a veszélyhelyzettel kevésbé macerás, egy rendelet, és a világ úgy forog, ahogyan a kedves vezető pörgeti.
Aláírta hát Novák nacsasszony a szuverenitásvédelmi törvényt. Miért is tett volna másként, erre tartja őt a maffia, meg azért, hogy a fogait villogtassa. Éppen ezért egyáltalán nem csodálkozunk a történteken, csupán a hozzá fűzött elnöki indokláson. Tudjuk, hogy mindenféle civil szervezetek és józan gondolkodású egyedek szinte térden csúszva esdekeltek, hogy ne tegye meg Novák, amit most megtett. Azt is tudjuk, hogy elnöki minőségében egyáltalán nem a „nép”, a magyarok, hanem kizárólag a megbízója érdekeit képviseli.
Erdogan ellovagolt az Orbántól kapott paripán, aki a villanyautójával zümmögött tova az álmok mocsarába, és itt hagyták nekünk magát a rendszert, amely apránként öl meg. Minden külön értesítés helyett. Folydogál velünk az idő, amelyben azt kell észrevennünk, hogy semmi sincs értünk, de minden ellenünk van, miközben azt próbálják meg elhitetni velünk, hogy a fideszvilág a lehetők legjobbika, és akad uszkve hárommillió bávatag, aki ezt elhiszi. Sőt, tovább megyünk, mélyen meg is van győződve róla. Az ilyenekkel kezdeni nincs mit.
Csudálatos egy napunk volt tegnap a magyari tébolydában, hogy az ember azt sem tudja, honnan is kezdje az egészet. Talán Németh Szilárdnál. Fix pont ő nekünk, ha Arkhimédész atyánk még az élők sorában lenne, akkor bízvást ajánlhatnánk neki, itt van, amit óhajtott, tessék a segedelmével kiforgatni sarkaiból a világot. Tehát a Szilárd. Nos, ő autóval közlekedett a bűnös Budapesten, és defektet kapott. Mindennapos történet, bárkivel megeshet.
Tegnap elővette hatvannégy villogó kerámiafogát a közmédia (legalábbis névleg), és karácsony közeledtével, az adventi ájtatossággal megspékelve nekilátott jónak lenni. Álságos üzemmód, cifra hazugság, ha amúgy a mindennapi működését nézzük, amelynek alap-mozgatórugója a gyűlölet és az uszítás, de ezt teszi velük a megszokás. Ilyentájt csöpög belőlük a műszeretet. Bár, ha ránézünk a közösségi oldalakra, azokon is állampolgáraink év végi üzemmódjára, ők sem tesznek ilyenkor másképp.
Megszületett a szuverenitásvédelmi törvény. Orbán a Brüsszelből sugárzott pénteki szózatában foglalkozott vele, és többek között kijelentette, „már nem gurulhatnak dollárok a magyar baloldal zsebébe”. Ezt ő győzelemnek tartja, mint ahogyan azt is, hogy ezzel párhuzamosan az ÁSZ szarrá bünteti az összes ellenzéki pártot, amelyeknek így semmi pénzük nem marad kampányra. De még talán működésre sem. Egyszerűbb lett volna betiltani őket, mint ahogyan a kefebajszos előd tette, de a XXI. században és Európa közepén ez macerás.
Csütörtökön este történt valami, jelesül, hogy Orbán nem vétózta meg Ukrajna EU-s csatlakozásának megkezdését, de nem árt, ha visszamegyünk az időben az értelmezésért. Nem sokat, egy napot csupán, amit a kedves vezető idehaza, éspedig a parlament falai között töltött. Szerdán még arról tajtékzott a bátor képviselői előtt, hogy olyan isten nem létezik, ami intelmei vagy utasításai szerint ő meg ne vétózná az Unió ukránokat a soraiba hívó kezdeményezését.
1938-ban, Münchenből hazatérvén Neville Chamberlain, brit miniszterelnök a reptéren lobogtatott egy papírdarabot, amelyiken aláírásukkal az akkori „nagyok” odaadták Hitlernek Csehszlovákia egy részét. A szerencsétlen és naiv Chamberlain a béke zálogául tekintett a papírfecnire, hogy ezzel jóllakatta a szörnyet, és akkor már minden rendben is lesz. Aztán tudjuk, mi jött utána, keserves volt a lecke, de a jelek szerint nem tanultak belőle a demokráciák. Képtelenek rá.