Hírek

KI AZ UTCÁRA

Rengeteg dolog történik körülöttünk, de valahogy mégsem történik semmi. Mintha egy mocsárban vergődne az ország, mintha mázsás sárkoloncok húznának vissza meg lefelé - ilyen rossz morális állapotban Rákosi óta még soha nem voltunk.

A kormánypárt azt erőlteti, hogy Magyarország jobban teljesít, csak azt nem mondja meg, hogy mihez képest, mert ha a II. Világháború utáni Magyarországhoz mérjük, akkor eléggé elszomorító a kép.
A háború után 25 évvel, 1970-re ez az ország élhető lett, volt munka, volt étel, volt kulturális élet, színház-mozi-könyv elérhető áron, felépült vagy hétszázezer panellakás, kétmillió újdonat panelproli ismerkedhetett a fürdőszobával, a melós építgette a kis nyaralócskáját, ahol a hétvégeken elbogarászott a kertecskéjében, főzte a szomszédokkal, haverokkal rokonokkal a bográcsgulyást. Esténként a televízió előtt megihatta a két üveg sört, és lássuk be, általában azért oly kevés kell a boldogsághoz.

Igaz, diktatúra volt, de legalább nem egy ember hasznára, még ha ezt a mai huszonéves engesztelhetetlen bölcsek másként is gondolják. Volt társadalmi mobilitás, a lehetőségekhez képest magas szintű oktatás, egészségügyi ellátás, nyugdíj a parasztnak, virágzó falu. A mi nemzedékünk világháborúja a rendszerváltozás volt, azóta eltelt 25 év és nem is taglalnám, hogy ma mi a helyzet – hát akkor minél is teljesít jobban Magyarország?

Lehet, hogy az Orbándúlást megelőző időszak nem volt túl sikeres, de a nagy sikertelensége mellett azért folyamatosan növekedett az életszínvonal, a pénzügyi- gazdasági világválság két évétől eltekintve azonban az országot már úgy kapta meg népünk kegyéből vagy ostobaságából Orbán és bandája, hogy az Unión belül a legjobb kilátásokkal rendelkeztünk a gazdasági fejlődés tekintetében. Merthogy - bár építettünk nyolcszáz kilométer autópályát és építettünk – felújítottunk háromszáz iskolát, építettünk három hidat, kétszáz ipari parkot, kórházakat és rendelőintézeteket építettünk, bővítettünk százas nagyságrendben - a költségvetési hiányt emellett is sikerült normális mértékűre szorítani.

A szocialisták az IMF hitelből tartalékot képezve adták át a kormányt, a nyugdíjpénztárakban háromezer-milliárd forint állt a majdan nyugdíjba menők nyugdíjára fedezetül, az államháztartás hiánya pedig alacsonyabb volt, mint manapság, jóllehet hol van már a nyugdíj-megtakarítás háromezer milliárdja, hol van az IMF hitelből megspórolt pénz, és ugyan – mi épült ebben az országban az elmúlt négy évben?

Mikor a miniszterelnök felavat egy negyven munkahelyet teremtő kutyatáp-üzemet, az ember nem tudja, sírjon, vagy röhögjön, mikor eszébe jut az Audi, az Opel vagy a Mercedes, a Hannkook abroncs-gyára, vagy a nyolcszáz kilométer autópálya mellett a Ráhel esküvőjére felújított tanyasi út.

Az ország helyzete nem könnyű, a tartalékok kimerültek, amit nem lopott el Orbán és környezete, azt eltapsolták, külpolitikailag éppen kezdünk átmenni mínuszba, bár most azért vannak pozitív fejlemények is, hiszen Kína engedélyezte a liba-exportot. Ha csak minden kínainak egy libát szállítunk, akkor a Balaton kicsi lesz libaúsztatónak, viszont megfelelő fajtaválasztással a szállítási költséget megtakaríthatjuk, repülhet is az a liba, Viktor meg terelgetheti röptében, úgyis mindig a fellegekben szárnyal, miközben erősen akar…

Teljes cikk: http://www.pupublogja.hu/2014/03/ki-az-utcara.html


Megjelenés ideje: 2014 márc. 10. - A Szabad Szemmel vendége Bajnai Gordon volt miniszterelnök, az Együtt-PM vezetője.


2014 márc. 8. - Bajnai Gordon beszéde az Együtt-PM választási gyűlésén


Megjelenés ideje: 2014 márc. 9. - Az Együtt-PM szövetség első születésnapját ünnepelte szombaton. A teltházas eseményen kiderült: az ellenzék biztos a kormányváltásban.